“Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (Timóteus 1:7)
Mindenki csak azt veszíti el, ami már akadályozza lelkének útját. Legyen az egy társ, a munkája, vagy épp egy beteg test. Semmi sem történik véletlenül. Csak az betegszik meg (azt éri baleset, az veszíti el a szerettét), akinek az üzenni akar valamit, akinek szüksége van a tapasztalatra az ébredéshez, és csak az megy tovább, akit már ez a földi lét nem szolgál.
Az ember test, szellem és lélek. Szellemünk örök és halhatatlan, eként pedig a halál nem is létezik, hiszen nem a fizikai lét a valódi természetünk. Mindezt azonban már elfelejtettük, hiszen olyan rég elszakadtunk a természettől, hogy az örök körforgás, az elmúlás és az új élet kezdete nem tartozik a mindennapjainkhoz, már nem természetes része az életünknek, a gondolkodásunknak. Görcsösen ragaszkodunk valamihez, amit életnek hívunk úgy, hogy igazán nem is éljük. Túlsúlyt cipelünk, szorongunk, panaszkodunk és sajnáljuk magunkat ahol csak lehet.
Kicsivel több, mint 10 éve egy sportbaleset miatt elvesztettem a munkám, a csapatom, a barátaim, a szabadságom, és önmagam. Újra kellett alkotnom mindent. A tanítások, a tudás, a mozgás öröme, amit az aktív edzéssel töltött 17 év alatt kaptam útravaló lett. Egy lehetőség, amit bármikor elővehetek. És bár igen, sokáig hiányzott és nem volt egyszerű az átállás, nagyon sok olyan jó dolog történt velem az elmúlt 10 évben, amit másképp nem élhettem volna meg. Új emberek, gondolatok, szokások, utak, munka, hobbi, tevékenység, életmód és kiteljesedés: valódi önmagam felé.
Tartsuk egyensúlyban hármas természetünk alkotó elemeit természetközeli, egészséges életmóddal, táplálkozással és testmozgással, pozitív, józan gondolatokkal, hittel, szeressük önmagunkat és mindenki mást is, valamint éljünk a ma adta lehetőségekkel. Van erőnk hozzá!
Nyissuk meg a szívünket, éljünk bizalommal és egy belső bizonyosságból fakadó hittel. Fogadjuk el, hogy vannak dolgok melyek felettünk állnak minden óvintézkedés és igyekezet ellenére is. Nem mi döntjük el, hogy mit kerülünk el, és mit tapasztalunk meg. De azt igen, hogy hogyan éljük meg, valamint hogy hogyan élünk, érzünk és gondolkodunk ma. Engedni a vezetésben, rábízni magunkat az életre (Istenre) mérhetetlenül egyszerűvé és nyugodttá teszi az életet még egy ilyen felbolydult, vészjósló időszakban is.
Dunla Sullivan 