A kis Robogó kalandjai, Mesék

A Bánki-tó

– Miről olvasol kis Robogó? – kiváncsiskodott Vica baba egy még hideg, de már tavaszi reggelen.

– A tavakról. – felelte a kis Robogó – Képzeld el Vica baba, Magyarországon 3085 tavat és vizes területet tartanak számon. A tavak általában nem túl mélyek, így nyáron gyorsan felmelegednek kellemes fürdőzésre adva lehetőséget. Ezeknek a háromnegyede mesterséges tó, és csupán egynegyede természetes eredetű.

– Mit jelent az, hogy mesterséges?

– Azt, hogy nem a természet, hanem az ember alkotta és alakította ki a tavat, vagy a tónak a medrét. A Fóti-tó, itt a Somlyó lábánál, természetes eredetű. A víz, az eső, a kis patak talált magának egy medret és feltöltötte. A bányatavak, amilyen Dunakeszin is van, pedig mesterségesek. Ott az emberek elkezdtek a földből követ, kavicsot vagy valamilyen számukra értékes anyagot kiásni, kibányászni, és a nagy gödröt, amit kiástak töltötte fel a talajból feltörő víz, valamint az égből hulló csapadék.

– A Duna is egy nagy tó? – kérdezte elgondolkodva Vica baba.

– Nem, a Duna az egy folyó. – felelte kedvesen kijavítva Vica babát a kis Robogó – A folyó fáradhatatlanul csobog a forrástól addig, ameddig csak tud. A tó, pedig már nem szalad tovább: állóvíz.

– És a Balaton?

– Na látod?! A Balaton, az már tó.

A kis Robogónak nagyon megtetszett a sok szép kép és érdekes útleírás a tavakról, ezért elhatározta, hogy idén, több magyarországi tavat is meg fog látogatni, mert tavaly csak a Balatonnál járt. Bár az is csuda szép volt, és szívesen visszamenne oda is bármikor.

Egy nap, Nagy Fekete Robogó felhívta a kis Robogót, és megkérdezte, hogy van-e kedvük vele, és Nagy Fehér Motorral elmenni Nógrád megyébe kirándulni egyet. A kis Robogó nagyon örült a meghívásnak. Szívesen csatlakoztak a nagyokhoz Barna macival.

Alaposan felöltöztek, mert még hűvösek voltak a reggelek, és az indulás napján még a szél is fújt. Dunakeszin találkozott a kis Robogó és Barna maci Nagy Fekete Robogóval. Innen a 2-es számú főúton haladtak tovább Sződligetig, ahol Nagy Fehér Motor is csatlakozott hozzájuk.

Nagy Fekete Robogó ment elől, a kis Robogó és Barna maci középen, és Nagy Fehér Motor zárta a sort. “Ez már egy igazi, bandázós motoros túra.” – gondolta magában, a boldogságtól fülig érő szájjal a kis Robogó.

Nagyon nyugodt és kellemes útjuk volt. Kicsit kátyús, de jólesően kanyargós és dimbes-dombos utakon jutottak el Nógrádra. A Nógrádi vár már sajnos csak rom. Egy-két, a magasba nyúló kőtorony, várfal maradvány, helyreálított őrtorony és kapu jelezte, hogy itt állt valamikor hazánk egyik legrégebbi kővára.

Gyönyörű volt az idő, és a kilátás is. A kis Robogó készített pár fényképet Vica babának, jóízűen elfogyasztotta az útravalónak csomagolt szendvicseket Barna macival, megismerkedett Nagy Fehér Motorral, és jót beszélgetett Nagy Fekete Robogóval.

Lent, a vár aljában még megcsodálták a százával nyíló hóvirágokat, majd indultak tovább a Cserhát és a Börzsöny határán fekvő Bánki-tóhoz, mely elsősorban horgászparadicsom, ezért hangulatos kis paddal ellátott stégek várják a halatfogni, vagy megpihenni vágyókat a tóparti fűzfák alatt.

A tó szépsége lenyűgözte a kis Robogót. Az ég kékje, a fehér gomolyfelhőkkel visszatükröződött a víz sima felszínéről, melyre a szél és a vízre leszálló kacsák landolása rajzolt apró fodrokat. A strand még zárva volt, de a nyári nagy melegekben meg lehet mártózni is az arra kijelölt helyeken. A tó vize van, ahol a 6-7 méter mélységet is eléri, ezért nem árt az óvatosság. Ha valaki nem tud jól úszni, az inkább vigyen magával a vízbe úszógumit, vagy gumimatracot, hogy meg tudjon valamibe kapaszkodva pihenni, amikor elfáradt az úszásban.

Még szívesen maradtak volna. A hegyekkel körülölelt, festői látványt nyújtó helyből áradó béke és nyugalom mindenkit magával ragadt, és a padokhoz bilincselt, de indulni kellett tovább.

A visszaúton még megálltak a Cser-tónál, amit a kis Robogó és Barna maci egymás között, a meg nem talált tónak hívott.

Még egy enyhébb tél végi napon történt, hogy a kis Robogó és Barna maci gondolt egyet, nekiindult, hogy megnézik Alsópetény határában a “Cserhát kis Svájcaként” emlegetett horgásztavat, amit végül nem találtak meg.

A kis Robogónak és Barna macinak az volt az érzése, hogy már a térképről is lementek, mert vagy úttalan utakon, vagy olyan településeken át haladtak, melyek szélén kakasok és libák cseréltek eszmét az e heti baromfitáp összetevőiről. Ráadásul az idő is szorította őket. Vissza kellett érni az óvodába Vica babáért, ezért Nézsánál úgy döntöttek, hogy visszafordulnak.

Még lehet, hogy belefért volna 10 perc, mert már csak olyan messze lehettek a tótól, de az is lehet, hogy pont elkéstek volna az óvódából, ha tovább mennek, és akkor szomorúságot okoznak Vica babának. Ezt pedig nem akarták. Mindig nagyon odafigyelnek arra, hogy ne bántsák meg egymást, és mindenki a lehető legjobban érezze magát. Ezért a kis Robogó és Barna maci beérte azzal a hatalmas dombokkal megtűzgélt, apró falvakkal tarkított, kacskaringós úttal, amin most is megindultak hazafelé.

Vácon még vettek egy büfében vacsorát, amit a lemenő nap fényében fogyasztottak el a Duna-parton, miközben megbeszélték az élményeiket, és hogy ki hogyan érezte magát.

Csodás nap volt ez is, ráadásul jó társaságban. Köztudott, hogy minél több baráttal osztod meg az élményeidet, azok annál jobbak lesznek. Szerette a kis Robogó ezeket a kirándulásokat, és már most azt az igazi, kellemes, nyári, motorozós időt várta, amikor a Nap sokáig fent van az égen, aminek köszönhetően biztonságos látási viszonyok között tudja egyre hosszabb, és hosszabb utakon bebarangolni gyönyörű kis hazánkat: Magyarországot.


Fotók: Jarabin Kinga, valamint egy ismeretlen arra járó a térről



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

Az utolsó nagy út

Az utolsó nagy útra egy szeles őszi napon került sor. A borús idő és a szobából viharosnak tűnő szél miatt kis Robogó már le is tett a kirándulásról, és az elengedés nyugalmával tett-vett otthon Vica babával, amikor megcsörrent a telefon. Nagy Fekete Motor volt az:

  • Na, akkor megyünk? – dörmögte a készülékbe.
  • Fú, hát elég nagy szél van odakint. Nem?! – kérdezett vissza bizonytalanul a kis Robogó.
  • Van menet szél is – felelte tréfálkozva Nagy Fekete Motor.

A kis Robogó felhívta a nagymamát, hogy mégis csak mennek, és átvitte hozzá Vica babát. Barna Maci még inkább otthon lustálkodott egy kicsit. A kis Robogó jól felöltözött, és útnak indult.

Nagy Fekete Motor már a kapuban várta. Együtt elgurultak a benzinkútra, megtankoltak, nem maradt el természetesen az indulás előtti szokásos műszaki ellenőrzés sem. Amikor mindent rendben találtak, felvették a bukósisakjukat, beizzították a motorokat és a 2-es útra kanyarodva elindultak a már jól ismert és szeretett Dunakanyar felé.

Vácnál, az első körforgalomnál feltorlódott a kocsisor. Lassan araszolva haladtak az autók a város felé. Nagy Fekete Motor magabiztosan kirakta az irányjelzőjét balra, és elindult a sort kikerülve szép lassan, középen előre. A kis Robogó bár tudta, hogy ez szabályos, még sosem csinált ilyet. Mindig inkább kivárta az autókkal együtt, hogy túljusson a bedugult szakaszon. Nagy Fekete Motor mögött ugyan biztonságban érezte magát, de azért inkább megfogadta, hogy egyedül nem fog ilyet csinálni. Jobbnak érezte a türelmes várakozást.

Vác városán már akadály nélkül jutottak át. Kismarosnál kanyarodtak fel jobbra, Királyrét felé. Útjuk a királyréti kisvasút mentén vezetett, amit éppen felújítottak, így nem járt rajta a kisvonat. A dimbes-dombos kanyargós út nyaraló övezeteket és kis falvakat átszelve mutatott előre, a Börzsöny felé.

A Börzsöny az ország északi részén, Pest és Nógrád megyén át húzódó hegységünk. Legmagasabb csúcsa a Csóványos, melyen 938 métert mérhetünk a tengerszint felett. Hazánk 100 legmagasabb hegycsúcsa közül 9 itt található, a Börzsönyben, így nem csak a változatos tájat, hanem a kihívásokat kedvelőknek is remek túrázási lehetőséget kínál.

A Csóványosról látni lehet a Dunakanyart, de még a Magas-Tátrát is. Nem véletlenül tartják úgy, hogy innen tárul elénk Magyarország legszebb panorámája.

A Börzsöny nagy része nemzeti park. Növény- és állatvilága is rendkívül változatos. Képzeljétek el, hogy kíváncsi természetkutatók egy alkalommal természetvédelmi engedéllyel éjjeli lepkecsapdákat helyeztek ki Diósjenőn. Diósjenő a Börzsönyben található település. Mit gondolsz, az első évben ezekben a lepkecsapdákban hányféle éjjeli lepkefajt fogtak be? 338-at! Ugye milyen hihetetlen, szinte el sem tudunk képzelni 338 féle lepkét?! És ezek még csak az éjjeli lepkék!

A hazánkban élő 7 kígyófajból 3 – az erdei sikló, a vízi sikló és a rézsikló – itt található a Börzsönyben. Gyakori errefelé a fekete alapszínen sárga foltokkal tarkított foltos szalamandra, amit tilos megsimogatni! Sárga foltjai olyan váladékot termelnek, amelyek szembe kerülve nagyon kellemetlen szemgyulladást okozhatnak.

Tudtad, hogy Magyarországon kivétel nélkül minden hüllő és kétéltű védett? Rendkívül hasznos tagjai az életközösségnek táplálékválasztásuk miatt. Sok, számunka kellemetlen élősködőt fogyasztanak. Vigyázz te is a békákra, a gyíkokra, a kígyókra és a szalamandrákra!

A hazánkban megfigyelhető közel 300 madárfajból 280 védett! A Börzsönyben ebből a 300 madárfajból 200 megfordul és 120 faj rendszeresen költ is a hegységben. Az itt élő emlősök közül érdemes megemlíteni a denevért és a hiúzt.

A denevér nagyon hasznos és még csak véletlenül sem egy alakváltó vámpír. Úgyhogy nincs miért tartani tőle. Ha egyszer lehetőséged adódik közelebbről megnézni, egészen biztos vagyok abban, hogy még cukinak is fogod találni. A denevér étlapján főként olyan éjszaka mozgó rovarok szerepelnek,  melyek hatalmas kárt tehetek a kis kertekben és a gyümölcsösökben. Mivel télen nincs elegendő táplálékuk, ezért téli álmot alszanak. Pihenőhelyüket a legkülönfélébb helyeken alakítják ki: templomtornyokban, nem használt kéményekben, elhagyott bányavágatokban, odvakban, vagy épp barlangokban.

Ahogy a denevértől, sokan félnek a hiúztól is. Leginkább azért, mert nem ismerik. Igaz, hogy a hiúz ragadozó, fő tápláléka a muflon, az őz vagy épp a nyúl, de mégsem mondható vérszomjasnak és veszélyesnek, mivel a vadállományt nem elpusztítja, hanem szelektálja. Elsősorban a gyengébb, lemaradt fejlődésű állatokat ejti el. Félni egyáltalán nincs okunk tőle, mivel rendkívül éber. Állandón lesben áll, és nyitva tartja szemét, fülét! Amint megérzi az embernek még csak a szagát is, máris elrejtőzik.

Bár Királyrét és a Csóványos közkedvelt kirándulóhely, a kis Robogó és Nagy Fekete Motor most mégsem ide tartottak. Királyrét előtt lekanyarodtak balra egy keskeny kis erdei útra, hogy Törökmező érintésével eljussanak Márianosztrára. Nagy Fekete Motor jól ismerte ezt az utat, ezért továbbra is ő ment elől. Az útra hullott falevelek, mint a filmekben, úgy kavarogtak Nagy Fekete Motor kerekei mögött. Az utat szegélyező rozsdaszín fák mesebeli alagútként hatottak az ágak között átszűrődő őszi napsütésben. Tökéletes pillanat volt. A kis Robogó csak egy dolgot sajnált, hogy nem tudott vezetés közben fényképezni.

Az elmúlt nap esett az eső. Eső után, pedig erdő-mező szerte megszaporodnak a gombák. Törökmezőt el is lepték a gombászok. Kis kosárkával a kezükben gyűjtögették a finom vacsorára valót. Nagyon fontos, hogy csak az szedhet gombát, aki ismeri is ezeket a növényeket, mert nem mindegyik ehető. Vannak olyan becsapós mérges gombák, amik nagyon hasonlítanak ehető társaikra. Ezért még annak is érdemes fogyasztás előtt gombaszakértőhöz elvinni és átvizsgáltatni a frissen szedett gombákat, aki ismeri azokat.

Törökmező után a kis Robogóék tovább haladtak, és meg sem álltak Márianosztráig. Márianosztra egy kis falu, ami a Börzsöny délnyugati részén fekszik. A környék szépsége még a régi idők királyait is ide vonzotta. Szeretett ide járni Nagy Lajos és Mátyás király is. A török hódoltság alatt egy pusztító sereg miatt a falu elnéptelenedett. Később szlovák, magyar és német lakosok töltötték meg újra élettel.

Dél körül értek a kis Robogóék Márianosztrára. Egy hangulatos étteremben jót beszélgettek, miközben elfogyasztottak egy-egy nagy pizzát ebédre.

Ha egyszer ellátogatsz Márianosztrára, mindenképp nézd meg a most börtönként üzemelő, 1352-ben pálos szerzetesek számára épült kolostor előkertjét, impozáns kapuját és a kolostor melletti Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült csodaszép kegytemplomot. Nem hagyta ki mindezt a kis Robogó és Nagy Fekete Motor sem.

Nagy Fekete Motor egy másik úton, Szobon keresztül vezette haza a kis Robogót. Még megálltak egy sílécekből kirakott kerítés mellett, megtekinteni, mint helyi érdekességet, majd haladtak tovább a Zebegénytől már jól ismert és megunhatatlant látványt nyújtó Dunakanyar mentén. A kis Robogó valahányszor erre járt, mindig lenyűgözte a csillogó víz, a vizet kísérő hegyvonulat, és a hegy tetején büszkén álló visegrádi vár.

A szeles idő ellenére nem bánta meg a kis Robogó, hogy útnak indult Nagy Fekete Motorral. Feltöltötte karburátorát és minden alkatrészét ez az út. Úgy érezte, ez az élmény ki fog tartani tavaszig.

Otthon, Vica baba már nagyon várta a kis Robogót. A kis Robogó elmesélte merre járt, mi mindent látott, és mennyi sok szép közös élmény jutott eszébe Zebegénynél. Vica baba nagyon szeretett kis erdei vasutazni, így elhatározták, hogy amikor a királyréti kisvasút felújítási munkálatai bejfejeződnek, akkor ellátogatnak ide együtt, és felülnek rá. Hogyha szeretsz kirándulni, és kisvonaton utazni, akkor ne hagyd ki! A vagonban pedig jól figyelj, hátha épp együtt utazol a kis Robogóval és Vica babával te is!


Fotó: Jarabin Kinga



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

A Siroki vár

A kis Robogó az asztalnál ült egy hatalmas térkép fölött. Körülötte útikönyvek, és egy napló, amire az volt ráírva, hogy: túratervező.

  • Mit csinálsz kis Robogó? – kíváncsiskodott Vica baba.
  • Megtervezem a következő túrát. – válaszolt a kis Robogó – Már régóta szerettem volna elmenni a Siroki várhoz. Megnézem, melyik út vezet oda, milyen érdekességek vannak útközben, és hogy melyik úton érdemes majd visszajönni. Nézd, csak?! Itt van a térképen Fót, itt lakunk mi. Erre, Mogyoród felé kell elindulni. Az út végén jobbra Budapest felé, balra pedig Gödöllő irányába lehet elkanyarodni. Gödöllő felé fogunk menni. Itt rátérünk a 3-as útra és azon megyünk egészen Gyöngyösig. Gyöngyösön kell majd rátérni a 24-es útra. A 24-es út vezet fel a Mátrába.
  • Mi az a Mátra? – kérdezte Vica baba.
  • Már biztosan te is megfigyelted, hogy a földnek a felszíne milyen változatos. Vannak rajta dombok, hegyek, és vannak nagyobb, laposabb részek, sík területek is. Magyarországon több hegység is van, az egyik a Mátra.
  • Majdnem úgy hívják, mint a dadus nénit, csak az Márta – állapította meg kuncogva Vica baba.
  • A Mátrában van egy nagyon szép látnivalóban, kirándulási lehetőségben bővelkedő település: Mátrafüred. Jövőre ide megyünk majd nyaralni. Képzeld el Vica baba, hogy ezen a kis településen öt kilátó is van! 398 méter magasan áll a Kozmáry-kilátó, ahonnan látni lehet egész Gyöngyöst, valamint a Mátra és a Kékes gerincének vonulatait. A Muzsla-kilátó 478 méter magasan van. A sárga jelzésű turistaúton lehet elérni. Mátrafüredre, Gyöngyösre és a Sárhegyre nyílik róla szép kilátás. Innen rövid kirándulással juthatunk el a Rákóczi forráshoz, majd ha tovább haladunk, akkor Sástóra, ahol szintén van egy kilátó. A sárga jelzést követve a Hanák-kilátónál fogunk kilyukadni, mely 590 méter magasan áll.
  • Az biztosan nagyon magasan lehet – álmélkodott Vica baba.
  • Egy 10 emeletes ház – magyarázta Kis Robogó – 30 méter magas. 20-ig már el tudsz számolni. Képzeld el, hogy 20 darab 10 emeletes házat raknak egymás tetejére. Körbeül olyan magas hegyen áll ez a kilátó. – Vica baba szeme egészen elkerekedett, és még a szája is tátva maradt!
  • És van csónakázó tó is? Tudod, hogy Barna maci nagyon szeret csónakázni. – kérdezte Vica baba.
  • Igen. A Sástó, Magyarország legmagasabban, 513 méter magasan fekvő tava. A tavon lehet csónakázni, a partján kacsát etetni, kempingezni, tábortüzet rakni, van egy kiránduló tanösvény is a közelben. Ami neked biztosan nagyon fog tetszeni Mátrafüreden Vica baba, az a bobpálya és a palóc babákat kiállító múzeum.
  • Hű, de jó! Imádok bobozni! És mond csak kis Robogó, a múzeumból majd kaphatok egy babát én is? – kíváncsiskodott Vica baba.
  • A múzeumban a babák palóc népviseletbe vannak öltöztetve. Ki vannak állítva, hogy mindenki meg tudja nézni a szép ruhájukat. De ha van olyan baba, amit meg lehet vásárolni, akkor igen, kaphatsz egyet. – ígérte meg Kis Robogó.

Vica baba átment Barna macihoz a gyerekszobába elújságolni, milyen magas hegyre mennek majd nyaralni, és hogy lesz ott bobpálya, baba múzeum, csónakázó tó és sok-sok kilátó is. Közben a kis Robogó tovább nézegette a könyveket, hogy minél több érdekességet megtudjon a Mátráról és úti céljukról, a Siroki várról.

A Mátra legnagyobb emlőse a szarvas, az őz, a vaddisznó, a róka és a betelepített muflon, de él még itt nyuszt (ez az állat védett), nyest, vadmacska és borz is. Te ismered őket? Tudod hogy néznek ki ezek az állatok? Nézd meg egy könyvben te is! Keresd meg a Mátrában található ragadozó madarak képét is. Sajnos a fogyatkozó öreg erdők és a növekvő turista forgalom miatt egyre kevesebb fészkel a Mátrában, de még találkozhatunk galambászhéjával, egerész- és darázsölyvvel, a csendesebb helyeken akár hegyi rigókkal is. A Mátra madárvilágához tartozik a holló, a macskabagoly, a fekete harkály, a kék galamb, a királyka, a légykapó és a léprigó is.

A Mátra növényvilága lenyűgöző. Egek felé nyújtózkodó hatalmas tölgyesek és bükkösök borítják a hegyoldalakat, melyeknek levelei ilyenkor ősszel a sárga, a piros és a barna ezerféle árnyalatában pompáznak. Színes levélszőnyeg borítja a tájat, ameddig a szem ellát. A szél a leveleket kifújja az autóútra is. Az útra hullott falevél – főleg amikor nedves a hajnali harmattól vagy az éjszakai esőtől – csúszik, így autónak, motornak és robogónak egyaránt óvatosan kell haladnia a Mátra szerpentines, éles kanyarokkal tűzgélt útjain, mely felvisz egészen a Kékestetőig, Magyarország legmagasabb pontjáig, 1014 méter magasra. Itt fent nagyon tiszta a levegő, ezért ez hazánk egyik legjelentősebb klimatikus gyógyhelye – olvasta a kis Robogó egy útikönyvben.

Párás, ködös szombat reggelre ébredtek. A napocska kissé álmosan, erőtlenül pislogott ki a földig érő felhőtakaró mögül. Barna maci a nagymamához készült palacsinta partira, amíg a kis Robogó és Vica baba elmennek a Siroki várba. Miután elbúcsúzott a kis Robogó és Vica baba Barna macitól elgurultak a közeli benzinkútra. Megtankoltak, leellenőrizték a kormányberendezést, a fékeket, az irányjelzőket, a lámpákat, végül pedig a kerekekben a légnyomást. Mindent rendben találtak, így útnak indultak.

Nem volt nagy forgalom, könnyen és jól tudtak haladni városról városra. A levegő hőmérsékletét jobbnak remélték, ezért nem öltöztek fel túl melegen. Kissé vacogtak Vica baba fogai és Kis Robogó alkatrészei, mire elérték Gyöngyöst. Ráadásul 100 méterenként 0,6 Celsius-fokot hűl a levegő felfelé haladva, szóval sokkal melegebbre már nem is számíthattak az egyre magasodó, fáktól árnyas úton. A látvány azonban kárpótolta őket mindenért. Lassan, biztonságosan kanyarogtak a hegyi úton. Vica baba úgy érezte magát, mintha egy mesekönyv rajzolt lapjain utazna, olyannyira szépnek találta a hatalmas piros, bordó, narancsszínű levelekben tündöklő fákat, valamint a hegy alatti meredélyekben elterülő falvakat.

Mátrafüred, Mátraháza, a Kékestető, Parád és Recsk után már Sirok következett. A faluban jól ki volt táblázva, merre kell menni a várhoz, ennek köszönhetően a kis Robogó Vica babával könnyedén odatalált. Már a parkolóból eléjük táruló kép is lenyűgözte őket. A fű még zöld volt, a fák koronája a sárga megannyi árnyalatában ragyogott, az ég kékje, mint egy hatalmas festővászon feszült a domb tetején álló vár mögött.

  • Ki lakott régen ebben a várban kis Robogó? Egy király? – kíváncsiskodott Vica baba.
  • Már a honfoglalás előtt is állt itt egy erődítmény, bár azt még nem lehetett igazán várnak nevezni. Később a tatárjárás után építettek ide egy várat. Ekkor földesúri magánvár volt. Károly Róbert volt az a király, aki királyi várrá nyilvánította, de nem ő költözött ide, hanem egy várnagy. – mesélte Kis Robogó Vica babának.
  • És mitől ilyen romos? – kérdezte Vica baba összevont szemöldökkel.
  • Ez a vár Eger legerősebb elővára volt. A török időben felújították, korszerűsítették, kapott szép új bástyákat. Olyan híre volt, hogy a törökök meg sem merték támadni! Később sajnos a vár tulajdonosa meghalt. Az utódok nem gondozták a várat, a katonák elmenekültek és így a törökök ostrom nélkül tudták elfoglalni. A törökök a várat tovább építették és nagyon sokáig, 91 évig laktak benne. Egy alkalommal, amikor a magyarok megtámadták a török uralom alatt lévő Egri várat, hogy visszaszerezzék, az itt állomásozó török katonák a bajtársaik segítségére sietve őrizetlenül hagyták a Siroki várat, amit a magyarok ezért ostrom nélkül tudtak visszafoglalni. Amikor az ilyen-olyan csatározásoknak vége lett, a vár elveszítette jelentőségét. Nem nagyon foglalkoztak vele, régi pompája odalett. Falai omladoztak, tornyai berogytak. Még 1964-ben volt egy kedves gazdája, Bagni márki. Pénzt, fáradtságot nem kímélve rendbe hozta a várat és még császári őrséggel is ellátta. 1704-ben tört ki a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc nemzetünk függetlenségéért és önállóságáért. Sajnos a magyarok összefogása nem volt elég erős, a szabadságharcot az osztrák csapatok leverték és felrobbantották a Siroki várat más, védelmi szempontból jelentős magyar várral együtt.
  • Nem volt szép tőlük! – morgott Vica baba, de már meg sem hallgatta a kis Robogó válaszát, neki eredt és futott fáradhatatlanul felfelé.

A várban nagyon tetszett Vica babának a kovácsműhely a hatalmas fújtatóval és a sok-sok egymás mellé lógatott kalapáccsal. Megnézegette Vica baba a kiállítótermekben, hogyan élhettek itt régen az emberek, milyen ruhát hordtak, milyen fegyvereik voltak, miben főzték a levest. A legjobban a vár alatti alagútrendszer tetszett neki. A sötét, sejtelmes járatokban a falra erősített láncok segítették a közlekedést. Azokba kapaszkodva lehetett fel- és lejutni. A meredek, csúszós talajon ez igazi kihívás és kaland volt!

  • Nézd kis Robogó, egészen az Óperenciás-tengeren túlra is el lehet látni! Ott lent, pedig csillogó kincsekkel van tele a völgy! – szárnyalt Vica baba képzelete a vár tetejéről kitekintve a kék éggel egybeolvadó hegyvonulatok és a házak napfényben szikrázó ablakai láttán.

Még átsétáltak a várral szemben lévő apáca- és barátsziklához, majd kis kerülővel indultak el hazafelé. A 24-es út vezette el Kis Robogót és Vica babát Eger városáig. Itt rákanyarodtak a 25-ös útra Budapest felé, majd Kerecsendnél tértek rá a már jól ismert 3-as útra. Nézd meg a térképen te is, hogy merre jártak!

Amikor rájuk sötétedett, megálltak és felvették a láthatósági, fényvisszaverő csíkokkal ellátott mellényüket.

  • Az utat mindig jól meg kell tervezni Vica baba – magyarázta Kis Robogó. – Még így is akadhat váratlan helyzet, de ha jól megtervezed az utat, akkor fel tudsz készülni szinte mindenre. Én is megnéztem előre, melyik úton fogunk menni. Megterveztem mennyi időt fogunk a várnál eltölteni, és hogy melyik úton fogunk hazajönni. Megnéztem a várható időjárást is. Ebből tudtam, hogy mit, és miből mennyit kell becsomagolni az útra. Mára szép időt ígért, ezért esőkabátot nem hoztam, de tudtam, hogy hazafelé már be fog sötétedni, tehát láthatósági mellényekre szükségünk lesz. Megterveztem a pihenőket, megnéztem a benzinkutakat, hogy hol tudunk megállni, ha elfáradsz, és hol tudunk tankolni, ha kifogy útközben a benzin a tankomból.
  • És miért kellenek ezek a sárga mellények? – kérdezte Vica baba.
  • Azért, hogy jobban lássanak minket. Ezért is hívják láthatósági mellénynek. Ez a rikító sárga a sötétben sokkal jobban látszik, mint a fekete motoros kabátunk. A fényvisszaverő csíkok pedig már messziről megcsillannak az autók fényszóróitól. – válaszolt a kis Robogó.
  • Hú, akkor ez tényleg sokkal biztonságosabbá teszi a motorozást! – állapította meg Vica baba.
  • Ez így van – helyeselt a kis Robogó, miközben összekapcsolta Vica babán a mellényt.

Biztonsággal értek haza tele szép emlékekkel, és sok új élménnyel. Bár tudták, hogy már közeledik a tél, és a hideg időben két keréken nem fognak tudni kirándulni, de azért még reménykedtek abban, hogy talán nem ez volt az utolsó gurulásuk az ősszel.


Fotó: Jarabin Kinga



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

Irány a Dunakanyar!

A Duna Németországból, a Fekete-erdőből indul két kis patak – a Breg és a Brigach – összefolyásával. Keresztülfolyik több országon: Németországon, Ausztrián, Szlovákián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Románián, Bulgárián, Ukrajnán, de még Moldovát is érinti, mire eléri a Fekete-tengert. A térképen jól látható, hogy a Duna balra fent, Magyarország határát követve, ha nem is szép egyenesen, de kisebb kanyarokkal halad jobbra, majd középen vesz egy éles kanyart és úgy folyik tovább a medrében lefelé. Ezt a részt: a Duna Esztergom és Budapest közötti szakaszát nevezik Dunakanyarnak. Itt található egy gyönyörű kis falu, a kis Robogó és Vica baba következő úti célja: Zebegény.

  • Zebegény Budapest felől a Dunakanyar legtávolabb eső települése. A falu amilyen kicsi, épp oly sok kincset rejt. Mivel a Budapest-Pozsony vasútvonal építése 174 évvel ezelőtt érintette Zebegényt is, ezért kapott a falu egy saját vasútállomást. Ekkor épült meg a hétlyukú zebegényi vasúti völgyhíd, ami a maga nemében kiemelkedő ipari műemléke hazánknak. A vasútállomás épülete olyan szép, hogy minden kiránduló a csodájára jár.
  • És mikor megyünk? – kérdezte izgatottan Vica baba a kis Robogó beszámolóját hallgatva.
  • Szombaton – felelte Kis Robogó.
  • És mikor lesz szombat? – kíváncsiskodott Vica baba.
  • Gyere, számoljuk ki! – hívta a kis Robogó Vica babát. – Ma van kedd, holnap szerda, az egy. Szerda után jön a csütörtök, az kettő. Csütörtök után a péntek, az három, és péntek után következik a szombat, az négy. Négyet kell még aludni szombatig.
  • Ó, az nagyon sok! – sopánkodott Vica baba.
  • Ugyan, gyorsan el fog telni az idő! – vigasztalta a kis Robogó Vica babát.

Így is lett. Vica baba nagyokat játszott az óvodában a barátaival, így gyorsan eltelt a nap. Délután Barna macival rendeztek teadélutánt, este pedig a kis Robogó mesélt neki arról, hogy milyen csodás helyre is készülnek.

Szombaton szép őszi, napsütötte reggelre ébredtek. Vica baba olyan izgatott volt, hogy még reggelizni sem akart.

  • Induljunk! Induljunk! Mire várunk még kis Robogó? – türelmetlenkedett Vica baba.
  • Arra, hogy felöltözz és megreggelizz. Mégsem vihetlek magammal pizsamában és üres hassal – csitította Vica babát a kis Robogó.

Vica baba ezen elmosolyodott. Nagy izgalmában észre sem vette, hogy még nem öltözött át. Gyorsan felvette a ruhákat, amiket a kis Robogó kikészített neki, jó ízűen elfogyasztotta a finom sajtos kiflit sok paradicsommal, salátával és uborkával, majd rohant is az előszobába cipőt húzni. Természetesen Vica babának is volt protektoros védőkabátja, térdvédője és bukósisakja is. Nagyon fontos, hogy amikor motorozni indul valaki rajta, és az utasán is legyen megfelelő védőfelszerelés!

Zebegénybe a 2-es számú úton lehet eljutni Budapest felől. Ezért Vica baba és a kis Robogó Fótról átment Dunakeszire, mivel a 2-es út Dunakeszin halad keresztül. Nézd meg te is a térképen! Keresd meg az utat te is az otthonodtól Zebegényig!

Vica babáék Dunakeszi – Göd – Sződliget – Vácon keresztül haladtak a 2-es úton egészen a 12-es úti elágazásig. Itt egy körforgalomból kihajtva Szob felé vették az irányt a 12-es úton. Innen a táj kezdett elvarázsolódni. Balról megjelent a Duna Verőcénél, és végig követte az utat Kis- és Nagymaroson át Zebegényig. Vica babát lenyűgözte a hatalmas folyó látványa, melynek felszínén táncot jártak a nap sugarai vígan kerülgetve a hatalmas sétahajókat és uszályokat.

Kismarosnál kirajzolódott előttük a Dunakanyar, majd a túloldalt feltűnt a hegy tetején a Visegrádi vár is. Nagymaroson áthaladva Vica baba észrevett egy a rákúszott vadszőlőtől és borostyántól mesebeli házikóvá változott kisebb társasházat.

  • Pont ilyennek képzelem a hét törpe házát is, csak kisebben! – kiáltotta Vica baba.

Zebegény előtt 2 km-rel körbeül 1 km-es szakaszon fél pályás útlezárás volt. Jelzőlámpa irányította a forgalmat, így az útlezárás nem okozott nagyobb fennakadást. a kis Robogó türelmesen kivárta az autósokkal együtt, amíg elhalad a szembejövő forgalom, zöldre vált a lámpa és biztonságosan mehetnek tovább.

A természet szépsége mellett rögtön Zebegény elején megragadta Vica baba tekintetét a szépen felújított, de sajnos a nyilvánosság előtt zárt kapukkal álló Dőry kastély, mely magántulajdonban van, így csak kívülről tekinthető meg. A gyönyörű épület puszta látványa is kisebb időutazást idézett elő képzeletében régi korok romantikus hangulatát tárva fel előtte.

  • Láttad azt a gyönyörű kastélyt, a kis Robogó? – kérdezte Vica baba.
  • Igen, láttam – szólt hátra a kis Robogó.
  • Ha lehunyom a szemem, látom magam előtt a csinos ruhás régi urakat, ahogy udvarolnak a fodros, hosszú szoknyás finom parfümtől illatos hölgyeknek. Kézen fogva táncolnak a bálteremben, pukedliznek, illegnek és billegnek. Biztosan van benne bálterem is! Igaz, a kis Robogó? – kalandozott a gondolataiban Vica baba.
  • Igaz – hagyta rá a kis Robogó, hadd játsszon Vica baba a képzeletével.

Zebegényben a vasútállomásnál balra lehajtottak a Dunapartra. Elég tágas tér és parkolási lehetőség várt itt rájuk. A vasút túloldalán elterülő falurész szűk utcája zsúfolt, forgalmas, és még macskaköves is, így a Duna parti parkolási lehetőséget a kis Robogó könnyebbnek és biztonságosabbnak találta. A biztonság pedig mindennél fontosabb!

  • Képzeld Vica baba, van itt Zebegényben egy Hajózástörténeti Múzeum az első magyar hajózási magánmúzeum, mely Farkas Vincze hajóskapitány gyűjteményét őrzi. Az itt kiállított emléktárgyakat az utazásairól hozta, valamint saját kezűleg készítette. A kapitány a tárgyak összegyűjtésével, és a múzeum alapításával szerette volna bemutatni, merre hajóztak magyarok a világ tengerein.
  • Elmegyünk oda mi is? – kíváncsiskodott Vica baba.
  • Mást szeretnék most megmutatni neked. – folytatta a kis Robogó – Két kilátó is van Zebegényben. A Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán áll a Julianus-kilátó. Igaz, érdemes nekivágni a csúcson túl a kilátónak, a jutalom nem marad el. Páratlan kilátás nyílik a Dunára, a Visegrádi-hegységre, és a Börzsönyre is. De elég hosszú, körbeül egy 4 km-es sétával lehet oda eljutni innen a faluból, és ez a te pici lábaidnak még elég sok, így mi egy másik, egy közelebbi kilátóhoz fogunk menni.
  • De jó! Nagyon szeretem a kilátókat! – örvendezett Vica baba. Olyan volt, mint egy kis katicabogár. Mindenre szeretett felmászni.
  • Ha majd egy kicsit nagyobb leszel, akkor elmegyünk a Julianus-kilátóba is – mondta a kis Robogó. – Nem mindennapi, ahogy a szemünk elé tárul a kilátó tetejéről a Duna. Nyugat felé tekintve egész Szlovákiáig nyúlik a láthatár. Nem marad le szemből a szomszédos Szent-Mihály hegy csúcsa, valamint a Salamon-torony és a Visegrádi fellegvár sem. Tiszta időben a Börzsöny magaslatai és még a Csóványosi kilátó is kivehető a távolból. A Julianus-kilátó a nevét egy, az őseink után kutató szerzetesről kapta. A kilátót 1939-ben az Encián Turista Egyesület építtette. 2011-ben felújításra került, így a meredek és keskeny csigalépcsője most már biztonságosan járható. Ha valaki nagyobb túrára szeretne indulni itt térhet rá a ZT jelű tanösvényre, melyen haladva egész Törökmezőig el lehet jutni. A tanösvényt járva kényelmes terepen, látványos útvonalon tehetünk időutazást, bepillantva az erdészek munkájába és a Dél-Börzsöny élővilágába.
  • És a mi kilátónk? – kérdezte Vica baba – Ahová most megyünk. Azt a kilátót hogy hívják?
  • Az a Kós Károly kilátó – válaszolt a kis Robogó – a faluhoz kicsit közelebb, innen a vasútállomástól mindössze 10 perc sétára található. 1930-ban egy, a zebegényi lakosokból álló dalkör elhatározta, hogy I. világháborús emlékművet és országzászlót állíttat ott, ahol most a kilátó található: a Kopasz hegyen. De sajnos újabb háború tört ki, és az emlékmű építése leállt. Egy háborúban sok a pusztítás. Lerombolnak szobrokat, emlékműveket. Ez a sors várt erre az emlékműre is. A zebegényi lakosok szerették volna megóvni az emlékművet, ezért átnevezték kilátónak. Így senki sem bántotta. Később az eredeti emlékhelytől kicsit távolabb épült fel a mai Kós Károly kilátó egy építészmérnök tervei alapján, akit Csóka Árpádnak hívtak. Innen is nagyon szép lesz a kilátás, majd meglátod Vica baba!

Vica babának nagyon tetszett a kis zeg-zugos utcás falu, a pici templom, a turistáktól nyüzsgő tér, a sok cukrászda és étterem.

A kilátóhoz egy keskeny, kőből kirakott kanyargós út vezetett fel. Az első kanyarból már jól látszott a templom tornya a hatalmas órával, a másodikból pedig már a Dunakanyart is látni lehetett. A fenyők tűlevelekkel és tobozokkal szórták tele az utat. Ha pedig jött valaki szemből, félre kellett állni, hogy elférjenek egymás mellett.

Elsétáltak a Trianoni emlékmű és egy kis kápolna mellett. Az alattuk fekvő temetőhöz a kápolnától kálvária mellett vezetett le az út. A kilátót a kápolnán túl az erdő felé találták meg.

Az ősz szép színesre festette a fák leveleit, melyek körbevették a kilátót. Vica baba a földre hullott falevelekben vidáman ugrándozva szaladt előre és szökellt fel a kilátó falépcsőin. Készített pár képet a saját kis fényképezőgépével, hogy otthon meg tudja mutatni Barna macinak, milyen mesés helyen jártak. Visszafelé betértek egy cukrászdába, Vica baba egy gyümölcsös, a kis Robogó pedig egy csokis süteményt választott, majd miután megették, még gyűjtöttek egy zacskó kavicsot és kagylót lent a Duna-parton, ami Vica baba szerint még bármire jó lehet. Hazatérve elmesélték Barna macinak merre jártak. Vica baba megmutatta a fényképeket és a kavicsgyűjteményét. Barna maci Vica baba lelkes beszámolóját hallgatva elhatározta, hogy beiratkozik egy motoros iskolába, és lerakja a motoros jogosítványt, hogy tavasszal már ő is részese lehessen az élménynek és el tudjon menni barátaival kirándulni.



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

Madarak szigete

Magyarországot két nagy folyó vágja háromfelé: a Duna és a Tisza. A Dunától balra eső részt úgy hívják, hogy Dunántúl, a Tiszától jobbra eső rész neve: Tiszántúl. A két folyó közötti szakasz pedig a Duna-Tisza köze. A Tisza teljes hazai szakaszán 8, a Duna magyarországi vonalán pedig 38 sziget található. A sziget olyan földrész, amit minden oldalról víz vesz körül. A legismertebb dunai szigetek: a Hajógyári-, a Csepel-, a Margit-, a Gödi-, a Luppa-, a Mohácsi-, a Pap-, a Szúnyog-, és a Szentendrei-sziget. Te jártál már valamelyik szigeten? Emlékszel még a nevére?

A térképen és a földgömbökön a vizet – legyen az patak, tó vagy folyó, tenger vagy óceán – mindig kék színnel jelölik, a fehér a hó (ilyet a sarkkörökön találsz) a többi szín a szárazföld.

A Dunakanyar a Duna Esztergom és Budapest közötti szakasza, Magyarország egyik legszebb része. Nevét onnan kapta, hogy a Duna itt egy éles kanyart vesz. Nézd meg a térképen te is! A Duna Németországból, a Fekete-erdőből indul két kis patak – a Breg és a Brigach – összefolyásával. Keresztülfolyik több országon: Németországon, Ausztrián, Szlovákián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Románián, Bulgárián, Ukrajnán, de még Moldovát is érinti, mire eléri a Fekete-tengert.

A térképen látni fogod, hogy balra fent, Magyarország határát követve, ha nem is szép egyenesen, de kisebb fordulatokkal halad jobbra a Duna, majd középen vesz egy éles kanyart és úgy folyik tovább medrében lefelé. Ezt a részt nevezik Dunakanyarnak.

A nyáron Vica baba nagyot nőtt, már leért a lába a lábtartóra, és így felülhetett a kis Robogóra. El is határozták, hogy mivel Vica baba nagyon szeret piknikezni, elmennek együtt ide, a Dunakanyarban lévő Szentendrei-sziget csúcsára, Kisorosziba piknikezni. Megnézték a várható időjárást, gondosan megtervezték a napot, amikor majd útnak indulnak. Kellemes, még nyári, de már kicsit őszies volt az idő. A nap nem perzselt és a reggeli szellő kellemes hűvös fuvallata jelezte, hogy valami múlni készül. Felöltöztek, ellenőrizték a kis Robogó lámpáit, a kormányát, a fékeket, szépen letisztították a rendszámtáblát, felvették a motoros kabátjukat és a bukósisakot, majd útnak indultak.

Dunakeszi, és Fót egymással szomszéd városok, így nem kellett sokat utazniuk a révig, ahol komp szállította őket a Dunán át a szigetre. A kompra három oszlopba sorakoztak fel az autók egy, a kompon álló nap barnította bőrű idősebb komp-matróz karjelzéseit követve. A hajó motorja felmordult, fordultak párat, keresztbe szelték az áramlatot, és bár igyekezett a víz más irányba sodorni őket, a kapitány nem hagyta magát és biztonsággal juttatta át a szigetre utasait. Lefelé sem lehetett csak úgy vaktában legurulni az imbolygó szállítóeszközről. Most is szigorúan követni kellett a komp-matróz utasításait. Amikor végre szárazföldet értek a kis Robogó kerekei Vica babával az ülésén, jobbra, a sziget csúcsa felé vették az irányt.

A szigeten szántóföldek, szőlősök és gyümölcsfák szegélyezték útjukat.

  • Budapest és a környező települések nagy része a szigeten található parti kutakból kapja a kiváló minőségű ivóvizet – mesélte kis Robogó útközben Vica babának -, és itt a szigeten van a Pánkúti-legelő, amelyen 25 védett növény található. Ezekből kettő, a gyapjas gyűszűvirág és a csikófark szigorúan védett – folytatta az idegenvezetést útközben a kis Robogó. – Még a növényvilágánál is gazdagabb a sziget madárvilága. Tudtad Vica baba, hogy vannak olyan emberek, akik nagyon szeretik megfigyelni a madarakat? Egy távcsővel lesik a mezőket, a fákat, az eget, és ha látnak egy madarat, akkor felírják a madármegfigyelő naplójukba, hogy milyen színű a tolla, a csőre, a lába, hogyan repül és viselkedik, majd egy madárhatározó segítségével beazonosítják, hogy milyen madarat láttak. Ezek az emberek a Szentendrei-szigeten már több, mint 200 madárfaj előfordulását igazolták.
  • Kétszáz?? – csodálkozott Vica baba – Az nagyon soknak hangzik? Mennyi az a kétszáz?
  • A kezeden és a lábadon összesen 20 ujjad van – magyarázta neki a kis Robogó. – El tudsz már számolni 10-ig. Képzeld el, hogy 10 gyerek áll egymás mellett, és ha összeszámolod mind a 10 gyerek kezén és lábán az ujjakat, na akkor az összesen már 200 ujjacska!
  • Hűűű! – ámuldozott Vica baba a tájban gyönyörködve és az eget kémlelve – Ez nagyon sok ujj és lábujj, és nagyon sokféle madár! Hátha látunk majd egyet mi is!
  • Egészen biztos vagyok benne, hogy fogunk madarakkal találkozni, mivel a megfigyelt madaraknak több, mint a fele, vagyis több, mint 100 madárfaj (a 100, az 5 gyerek kezének és lábának az ujja) itt is lakik a szigeten. Itt rak fészket, itt költi ki a tojásait és neveli fel a fiókáit – folytatta a kis Robogó. – De vannak olyan madarak is, mint például a vándorsólyom, amelyik a Visegrádi-hegységből, vagy a kerecsensólyom, a kígyászölyv, a békászósas, vagy a vörös kánya, ami a Börzsönyből látogat el ide. Egyszer, a szigetcsúcsnál megfigyeltek egy ékfarkú halfarkast is! Ennek a madárnak az otthona (ahol fészket rak és tojásokat költ) nagyon messze, az északi sarkkör környékén található. Csak a telet szokta a déli féltekén a tengereken tölteni. Ide, a szigetcsúcsra, ahol az ékfarkú halfarkas is járt, vagyis repült, megyünk mi is. A szigetcsúcs a Szentendrei-sziget legészakibb csücske, a Kisoroszi nevű település része. Valódi piknik paradicsom. Minden van itt, amitől a robogó igazán szabadnak érezheti magát: víz, csend, hatalmas hegyek és fák. Majd meglátod milyen szép Vica baba!

Vica baba már nagyon kíváncsi volt erre a gyönyörű helyre, ahová a kis Robogóval piknikezni tartottak. Te tudod mi az a piknik? Szoktál piknikezni a szüleiddel? Tudod, hogy mit jelent ez a szó, és hogy melyik országból ered ez a szokás?

Nem? Akkor figyelj, elmesélem neked! A piknik a szabadban rendezett összejövetel, ahova mindenki visz magával enni-innivalót. A szó francia eredetű. A “pique” azt jelenti, hogy “csipegetni”, a nique pedig azt, hogy “kis semmiség”. Az első piknikre csak egy kis bort és csipegetnivalót vittek magukkal az emberek. Pikniket nem rendezhetett ám akárki! Kizárólag a nemesek és a gazdag arisztokraták kiváltsága volt ez a fajta összejövetel. Angilában a piknik olyan komoly társadalmi esemény volt, hogy a legenda szerint egy angol nemesembert megfosztottak nemesi címétől, mert nem szeretett kimozdulni otthonról és ezért soha nem rendezett pikniket. Nemesi rangja elvesztése után elszegényedett és kénytelen volt szolgaként dolgozni más nemes emberek piknikjén.

Amíg a szó eredete a franciákhoz, addig a kockás pléddel, a porcelánedényekkel, evőeszközökkel felszerelt piknik kosár már az angolokhoz köthető. Ma már szerencsére bárki, bármikor és bárkivel szabadon piknikezhet. Nem kell előírásoknak megfelelni és nem kell hozzá nagy társaság sem. Piknikezhet kettesben egy szerelmes pár, egy család vagy néhány barát, de ha úgy van kedved, egyedül is kimehetsz a szabadba piknikezni pár finom falattal, és egy jó könyvvel a kosaradban.

A kis Robogó, Vica baba és Barna maci sokszor kijártak a közeli rétre piknikezni, de volt úgy, hogy tavasszal, amikor már ugyan kellemesen sütött a nap, a földre ülni viszont még hideg lett volna, otthon a teraszon terítették le a plédet és csaptak egy jó kis családi pikniket.

A piknik kosárba olyan ételeket érdemes becsomagolni, ami nem ragad, nem túl cukros, mert az édes illat magához vonzza a rovarokat. Arra is oda kell figyleni, hogy az enni-, innivaló ne romoljon meg a nagy melegben. A kis Robogó amúgy is az egyszerű ételeket szerette, így sütött egy kalácsot, és egy kis krumplis pogácsát. Csomagolt mellé finom zöldségeket: paradicsomot, paprikát és uborkát. Vitt magával kulacsban vizet és egy zsákot, hogy majd abba rakják a szemetet, amit itthon fognak kidobni. Ha te piknikezni mész, te is vigyázz a természet érintetlenségére és tisztaságára! Soha ne hagyj magad után szemetet!

Miután Vica babáék kiértek a falu szűk kis utcáiból, egyenes és csöppet sem dimbes-dombos úton jutottak el a szigetcsúcsra. Leparkoltak, elő vették a kockás plédet és a piknik kosarat a motor csomagtartó dobozából majd a Duna partra sétáltak.

Fantasztikus látvány tárult eléjük. Vica babának még a szája is tátva maradt. A vízparthoz közel kacsák úsztak, az eget vijjogó sirályok szelték, a Duna hatalmas ívét pedig két oldalról hegyek fonták körül.

A kis Robogó leterítette a plédet, Vica baba levette a cipőjét és óvatos léptekkel a parthoz szaladt. Csupasz kis lábaival élvezte a hullámok simogatását a sekély vízben, miközben a víztől sokkal élénkebb színben pompázó színes kavicsokat és kagylóhéjakat gyűjtött. A kis Robogó utána gurult és együtt élvezték a játékot. Sárból várat, kavicsból tornyot építettek, miközben magukba szívták a tájból áradó békés egyensúlyt sejtető harmóniát. A friss levegőn hamar megéheztek. A kis Robogó kirakta a plédre a tányérokat, a kalácsot, a pogácsát és a zöldségeket, melyet Vica baba olyan jóízűen falatozott, mintha egy mesterszakács legínycsiklandóbb vizsga menüjét fogyasztotta volna el.

A nap már a hegy tetejét simogatta, amikor a kis Robogó összepakolt és indulásra hívta a kacsákat pogácsa morzsákkal etető Vica babát:

  • Ideje indulnunk!
  • Maradjunk még! – próbálkozott Vica baba.
  • Eljövünk máskor is – ígérte a kis Robogó -, de most mennünk kell, mert hamarosan este lesz és a komp olyankor már nem jár. Igaz körbe lehet menni Szentendrén át Budapest felé, de az nekünk nagy kerülő, te pedig már a sok játékban nagyon elfáradtál.
  • Ez igaz – látta be Vica baba, akit egyre nehezebben bírtak el a lábai.

Elbúcsúztak a szigetcsúcstól, a Duna kanyarulatától, a hegyektől, a sirályoktól és a kacsáktól, Vica baba még egyenként elköszönt volna az összes kavicstól és kagylóhéjtól, de látta, hogy a nap már a hegyre könyökölve néz rá vissza kedves mosolyával, így felült a kis Robogóra és hazaindultak.

A komp már félúton járt a Duna közepén a sok autóval, amikor a hajóállomásra értek. Türelmesen megvárták, amíg az ideérkezők a komp-matróz irányításával egyesével elhagyják az imbolygó, zörgő óriás tutajt, majd beálltak a túlpartra igyekvők sorába és a komp-matróznak engedelmeskedve foglalták el a nekik kijelölt helyet. Kellemes fáradtsággal testükben élvezték még ki az utolsó kalandot hazafelé. Az alattuk hullámzó víz látványa szinte bűvöletbe ejtette őket. Budapest felé nézve megcsodálták a Megyeri hidat, ellenkező irányba a Naszály hegy sárga ormait, majd kikötöttek, a kis Robogó kerekei partot értek, és hazáig már meg sem álltak.

Vica baba lefekvés előtt még lerajzolta Barna macinak milyen szép helyen jártak, elmesélte, hogy ugyan nem látta az összes madarat, de nagyon sok lakik a szigeten, és ez egészen biztos, mert ezt madártudós megfigyelők állapították meg! Barna maci mancsába nyomott egy zacskónyi kavics-kincset, melyet neki gyűjtött, majd ágyba bújt és elszenderedett. Mesélt volna még, de a sok élmény és a friss levegő kifárasztotta, a fáradtság pedig álomba ringatta.


Fotók: Jarabin Kinga



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

Egy tökéletes nap

Régi vágya volt a kis Robogónak, hogy lemenjen a Balatonra. Nagyon régen járt már a Balatonon és nagyon szeretett volna újra ott lenni. Sok szép gyerekkori emlék köti a vidékhez. Egy nap Sárga Robogóval el is határozták, hogy meglátogatják Fekete Robogót, aki lent lakik Balatonvilágoson. A Balaton Magyarország és egész Közép-Európa legnagyobb tava. Vize nem túl mély, ezért nyáron gyorsan felmelegszik kellemes strandolási lehetőséget biztosítva. Vulkanikus púpok veszik körül, így a tóban fürdőzve az az érzésünk, mintha egy nagy medencében lennénk. Balatonvilágost a tó jobb alsó, délkeleti csücskében találod. Hallottál már az égtájakról? Négy fő égtájat különböztetünk meg: Északkal szemben van Dél, Kelettel szemben pedig Nyugat. A fő égtájak között helyezkednek el a mellékégtájak. Ilyen mellékégtáj délkelet is. Te az ország melyik részén laksz? Északon, Délen, Keleten vagy Nyugaton? Vagy esetleg épp a közepén?

Szép napos szerda reggelre ébredt Vica baba, Barna maci és a kis Robogó. Barna maci egy barátjával találkozott délelőtt, így Vica baba most egyedül ment Nagymamához, de Barna maci megígérte neki, hogy délután érte megy, így mire a kis Robogó hazaér a nagy útról, már együtt fogják otthon várni. A kis Robogó és Sárga Robogó bent találkoztak Budapesten a Könyves Kálmán körúton, egy benzinkútnál. Megtankoltak, ellenőrizték az olajszintet, a világítást, az irányjelzőket és a keréknyomást, majd a Rákóczi hídon keresztül átmentek a Duna fölött. A Duna pont kettévágja Budapestet. A Duna egyik felén Buda van, a másik felén Pest. A két részt pedig hidak kötik össze, hogy át lehessen menni egyik oldalról a másikra. Budapest területén a Duna fölött összesen 13 közúti híd – olyan, amin az autók, motorok, kerékpárok és a gyalogosok tudnak átmenni -, és 2 vasúti híd van – ezeken pedig a vonatok tudnak átjutni innen, oda. Jártál már Budapesten? Melyik hídon mentél már át a szüleiddel?

A Rákóczi híd után a kis Robogó megkereste a 6-os utat jelző táblát és azt követve jutottak el barátjával Érdig, ahol rátértek a 7-es útra. A 7-es úton haladtak tovább az első megállójukig, Velencéig. Itt is van egy szép tó, a Velencei-tó. Ez Magyarország harmadik legnagyobb tava. Egy benzinkúton álltak meg, és mivel már ebédidő volt és a kis Robogó, no meg Sárga Robogó is megéhezett, vettek egy-egy finom hot-dogot, ittak egy kis üdítőt, beszélgettek, tervezgették tovább az utat, hogyan lehet a legegyszerűbben majd átjutni Székesfehérváron, ahol Sárga Robogó eddig mindig eltévedt.

Székesfehérváron követték végig a 7-es utat jelző táblát, és így könnyen átjutottak rajta. A 7-es út, egy gyorsforgalmi elterelő út felé vitte a kis Robogót és Sárga Robogót, ami annyira nem tetszett nekik, jobban szerettek szépen nyugodtan vezetni, ezért megbeszélték, hogy ezt visszafelé kikerülik. A 7-es útról Lepsény után tértek rá a 71-es útra, és onnan már csak pár percre volt Balatonvilágos.

A kis Robogó és Sárga Robogó ugyan nagyon élvezték az utat, de elfáradtak. Amikor Fekete Robogó megkérdezte, hogy mi legyen az első úti cél, szinte egyszerre azt felelték, hogy a strand. Fekete Robogó nagyon jól ismerte a környéket. Kis utakon, üdülőkön át vezette el barátait a balatonvilágosi szabadstrandra. Leparkoltak, levetették a motors ruháikat, felvették a fürdőrucit és irány a víz!

  • Hát ez valami csodálatos! – ámuldozott Sárga Robogó.
  • Köszönjük, hogy elhoztál ide minket! – mondta hálásan a kis Robogó Fekete Robogónak, miközben élvezte a hűsítő vizet és alig tudott betelni a látvánnyal. A Balaton illata, a távolba nyúló kékség és a partot szegélyező domboldal látványa mérhetetlen nyugalommal árasztotta el a kis Robogó szívét és lelkét.
  • Nagyon szívesen – felelte Fekete Robogó – nézzétek, csak! – mutatott fel a dombtetőre – Van ott egy kilátó és a kilátótól nem messze egy fagyizó. Strandolás után oda is felmehetnénk.
  • Nagyszerű ötlet! – vágta rá a kis Robogó és Sárga Robogó szinte egyszerre.

Még órákig el tudtak volna beszélgetni itt a vízben, de az idő jó társaságban, kellemes helyen gyorsan szalad és sajnos indulniuk kellett tovább, hiszen még előttük volt a hazaút is. Készítettek pár fotót a strandról, majd felmentek a kilátóhoz. A kilátóhoz vezető útról majdnem végig látni lehetett a Balatont. A kis Robogó és Sárga Robogó szeme szája tátva maradt a csodálkozástól, olyan szép látvány tárult eléjük. Még jó, hogy bukósisak volt rajtuk, különben biztos berepült volna egy-két bogár a szájukba.

Ameddig csak a szem ellátott a Balaton vize csillogott előttük, melyet kis vitorláshajók díszítettek. Az ég és a víz szinte egyé vált a horizonton. A kis Robogó és Sárga Robogó minden egyes lélegzetével magába szívta a látványt, az élményt és azt a végtelen békességet, ami ebből a hatalmas kékségből áradt. Úgy érezték, hogy ez életük legtökéletesebb napja. Még itt is készítettek pár fényképet, hogy hazaérve meg tudják mutatni, milyen csodás helyen jártak, majd átgurultak a fagyizóba. A fagyizás után betértek egy benzinkútra, teletöltötték a tankjukat a hosszú út előtt, elbúcsúztak egymástól, de megbeszélték, hogy eljönnek máskor is, mert nagyon jól érezték magukat. Sárga Robogó és a kis Robogó hálás szívvel gondolt még a hazaúton is Fekete Robogóra, aki kedvességével és figyelmességével sok szép pillanatot hozott a mai napjukba.

Az odaúton Sárga Robogó látott egy cecei dinnyét kínáló árust Szabadbattyánnál, és megbeszélte a kis Robogóval, hogy ott még megállnak majd hazafelé, és vesznek egy finom sárgadinnyét. A cecei dinnye a leghíresebb, legfinomabb, legédesebb magyar dinnye. Szívesen vettek volna persze egy nagy görögdinnyét is, de az nem fért volna be a csomagtartójukba. A dinnyét áruló néni nagyon kedves volt. Megszagolgatta a dinnyéket és azt választotta ki, amelyiknek a legédesebb, legfinomabb volt az illata.

  • Ennek Vica baba nagyon fog örülni! – fordult Sárga Robogóhoz a kis Robogó – A sárga dinnye a kedvenc gyümölcse!

Berakták a dinnyét a csomagtartóba, elköszöntek a dinnyeárus nénitől, majd folytatták útjukat tovább. Ahogy megbeszélték, igyekeztek elkerülni a körgyűrűt Székesfehérváron, de valahogy nem volt olyan egyértelműen kitáblázva, hogy melyik út vezet Budapestre, és a 7-es út táblát követve mégis csak felhajtottak rá, ami visszavitte őket Székesfehérvár elejére. Pont oda, ahol a Balatonról beérkeztek a városba. Törték, törték a fejüket, hogy mi tévők legyenek. Természetesen nekivágtak újra Székesfehérvárnak, azzal, hogy a végén megállnak, előveszik a térképet és megnézik, hogy a sok út közül, melyiket is válasszák. Ahogy mentek, egyszer csak a kis Robogó észrevett egy kerékpárosoknak szóló táblát.

  • Nézd csak, Sárga Robogó! Az van ráírva, hogy balra 24 km Velence. Mi lenne, ha követnénk a kerékpárutat, hátha úgy sikerül megtalálnunk a Budapestre vezető utat?
  • Miért ne? – vágta rá Sárga Robogó – Próbáljuk meg!

A körforgalomnál visszafordultak, majd lekanyarodtak jobbra és követték a kerékpárutat keresztül a házak között, egy kis aluljárón és a lakótelepen át a főútig, ahol végre megtalálták a Budapestet jelző táblát, aminek nagyon megörültek. Innen már tudták, hogy könnyedén haza fognak találni. Így is lett. Még Velencén megálltak pihenni és vacsorázni egyet, megbeszélték, hogy Budapesten már nem állnak meg, hanem majd Sárga Robogó lekanyarodik a Rákóczi hídról jobbra, mert ő arra lakik, a kis Robogó pedig átmegy a hídon és meg sem áll hazáig, ahol Vica baba és Barna maci már nagyon várják.

Vica baba álmos szemekkel köszöntötte a kis Robogót, amikor hazaérkezett. Megmosták együtt a sárgadinnyét, berakták a hűtőbe, hogy jól lehűljön reggelre, elvégre hidegen a legfinomabb. A kis Robogó odaült Vica baba ágya szélére, magához ölelte, megpuszilgatta, meghallgatta Vica baba történetét a napjáról, még megmutatta neki a fényképeket a Balatonról, és megbeszélték, hogy majd reggel a kis Robogó részletesen elmeséli az útját. Vica baba odabújt a kis Robogóhoz, behunyta a szemét és már aludt is. Hogy miről álmodott? A napjáról a Nagymamánál, a Balaton kék vizéről, amit a kis Robogó mutatott neki, vagy már a finom dinnyéből falatozott? Nem tudom. Csak azt, hogy valami szépről, mert olyan édesen mosolygott álmában.



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

A nagy zuhé

A kis Robogó egy nap arra gondolt, hogy el kellene menni Miskolcra meglátogatni Nagy Szakállt. Szürke Robogó, a barátja felajánlotta, hogy szívesen elmegy vele. A kis Robogó persze örült, mert társaságban mindig jobban érzi magát. Amíg a kis Robogó és Szürke Robogó Miskolcra mentek Vica baba és Barna Maci a Nagymamánál voltak, mert Nagymama nagyon finom palacsintát tudott sütni, és az udvaron a nagy diófa alatt mindig jobban telt az idő is.

A kis Robogó megnézte a térképet, kijelölte a pihenő helyeket, mert hosszú utat nem jó egyben vezetni, érdemes megállni, kinyújtóztatni a kerekeket, kicsit megpihenni, megtankolni, hogy friss fejjel és figyelemmel tudjuk folytatni az utat. Miskolc nagyon messze van Fóttól. 165 kilométert kell utazni oda is, és vissza is. Így összesen 330 km-t kell megtenniük Szürke Robogóval egy nap alatt. Ha megnézed a Magyarországot ábrázoló térképet, Miskolcot jobbra fent fogod megtalálni. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye. Nagyon szép hegyvidékes területen fekszik. Itt található Európa egyik legszebb főutcája, ami a Bükk hegység lábtól nyúlik végig a városon a Szinva patak mellett. A Szinva patak a Lillafürdei vízesést köti össze a Sajóval.

A kis Robogó Szürke Robogóval még elment tankolni, leellenőrizték a keréknyomást, az olajszintet, a világítást, az irányjelzőket, majd útnak indultak. Tudtad, hogy minden útnak, utcának a településeken belül van neve, a két települést összekötő utaknak pedig száma? Ezek fel vannak tüntetve a térképeken is. Rá vannak írva az utakat jelző vonalakra. Ennek segítségével tudunk tájékozódni és eljutni egyik városból a másikba. A kis Robogó és Szürke Robogó a 3-as számú főúton mentek végig Miskolcig. Fótról Mogyoród felé vették az irányt, majd Gödöllőnél felhajtottak a 3-as útra. Az első megállójuk Hatvanban volt, a gőzmozdonyos parkban. Megpihentek, megittak egy üdítőt, megnézték a nagy fekete mozdonyokat, majd indultak is tovább Gyöngyösön keresztül egészen Mezőkövesdig.

Gyöngyös után egyre szebb látvány tárult a kis Robogó szeme elé. Nagyon tetszett a kis Robogónak, ahogy szépen sütött a nap, és a táj egyre dombosabb lett. Az utat szőlősorok és gyümölcsfák szegélyezték. Gyöngyös Heves megyében található. A várost északról a Mátra nevű hegység, délről pedig az Alföld határolja. A Mátra, az ország legmagasabb hegysége. Ahogy elhagyták a várost, már az Alföld gyönyörű síkja feküdt a kerekeik előtt. A hatalmas búzatáblák messziről aranylottak a napfényben. A napraforgók arcukat az égre emelve nyújtózkodtak felfelé, a kukoricák kócos fürtjei pedig lágyan lengtek a gyenge szélben. Még Mezőkövesden megálltak tankolni és pihenni egyet, majd folytatták a szép és nyugodt útjukat Miskolcig, ahol Nagy Szakáll már várta őket.

Nagy Szakáll és a kis Robogó nagyon régi jó barátok voltak. Nagy Szakáll megvendégelte a kis Robogót és utitársát Szürke Robogót, majd megmutatta nekik a város főutcáját, ahol télen kocsonyafesztivált szoktak rendezni. Hallottad már azt a mondást, hogy “pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”? A történet még abból az időből ered, amikor a fuvarosokat furmányosoknak nevezték. Ezek a furmányosok betértek Miskolcon a Magyar huszár nevű fogadóba, ahol Potyka Kati volt a kocsmárosné. Kértek tőle egy tál kocsonyát, amit Potyka Kati fel is hozott a pincéből. Amikor a furmányos hozzá akart látni a kocsonyához, hát mit látott? Hogy valami visszanéz és pislog rá a tányérja közepéről. Kitalálod mi volt az? Bizony, egy nagy béka, ami beleugrott, és a hideg pincében beledermedt a kocsonyába. A legenda szerint a történetnek jó vége lett. Potyka Kati felmelegítette a kocsonyát, a béka pedig kiszabadult a fogságból. Hogyha télen a Miskolci kocsonyafesztiválon jársz, jól nézd meg, mi van a tányérodban, nehogy te is úgy járj, mit az a furmányos a régi időkben!

A kis Robogó és Szürke Robogó nagyon élvezték a miskolci látogatást, még szívesen maradtak volna, de sajnos indulniuk kellett haza, mert Szürke Robogónak este még programja volt, és nem szeretett volna elkésni. Elköszöntek Nagy Szakálltól, átölelték egymást és megbeszélték, hogy eljönnek máskor is.

Már elhagyta Miskolc városát a kis Robogó Szürke Robogóval, amikor hatalmas vihar kerekedett. Az ég egyre szürkébb és szürkébb lett, a távolban hatalmas villámok csaptak le, félelmetesen dörgött és morajlott.

  • Mit csináljuk? – kérdezte a kis Robogó Szürke Robogót – Behúzódjunk valahova?
  • Szeretnék időben hazaérni, talán nem lesz belőle akkora eső – válaszolta Szürke Robogó. – Menjünk tovább!
  • Hát jó – egyezett bele a kis Robogó, bár ő elég baljósnak látta a helyzetet.

Még pár falun szerencsésen keresztülmentek, viszont amikor Mezőkövesdnél kiértek a szántóföldek mellé, elérte őket a zivatar. Hirtelen, hatalmas mennyiségű eső hullt a földre. Az autók félreálltak, mert az ablaktörlők már nem tudtak olyan gyorsan törölni, hogy ki is lehessen biztonsággal látni. A kis Robogó és Szürke Robogó pedig csak ment, ment előre ki a felhő alól. A kis Robogó kabátja nem ázott át, vízhatlan volt, de a kerekei nagyon fáztak a hideg esőben. És ha még az eső nem lett volna elég, a szél is viharosra fordult.

  • Ez nem volt jó ötlet! – szólt Szürke Robogó oda a kis Robogónak, amikor egy pillanatra megálltak a nagy esőben az út szélén.
  • Megálljunk? – kérdezte a kis Robogó.
  • Most már menjünk tovább, nem jobb állni és ázni, így talán hamarabb kijutunk az esőből – felelte Szürke Robogó.

A viharos időben a kis Robogó és Szürke robogó nagyon óvatosan, de tovább mentek egészen addig, amíg ki nem értek a borús felleg alól. A viharfelhő után már a nap is kisütött. Kicsit megpihentek még Gyöngyös előtt, majd békésen folytatták útjukat hazáig Gyöngyösön, Hatvanon és Gödöllőn át egészen Fótig. Igaz a nap útközben megszárította őket, de azért otthon beálltak a motormosóba, vettek egy jó forró fürdőt és megbeszélték, hogy legközelebb ha sietnek, ha nem, inkább valami biztonságos, fedett helyen várják meg a vihar végét.

A kis Robogó még elment Nagymamához Vica babáért és Barna maciért. Vica baba kíváncsian kérdezte a kis Robogót az útjáról és nagyon elcsodálkozott, hogy milyen kalandba keveredett, mert Fóton egyáltalán nem esett az eső. Vica baba és Barna maci is elmesélték, hogy milyen finom mogyorókrémes palacsintát sütött nekik Nagymama, milyen jót bringáztak lent a Fóti tónál és milyen jót játszottak a nagy diófa hűsítő árnyékában. Estére mind kellemesen elfáradtak, összebújtak, elaludtak és már egy újabb nagy kalandról álmodtak.



Alapértelmezett
A kis Robogó kalandjai, Mesék

A kis Robogó útnak indul

Van egy kis város, Fót. Nem ismered? Nézd meg a térképen! Kérdd meg aput vagy anyut, hogy segítsen! Vegyetek elő egy térképet, és nézzétek meg, hogy hol van! Ott, Magyarország közepén van egy nagy, hatalmas város, Budapest. Ez a főváros. Budapesttől jobbra, kicsit felfelé megtalálhatod ezt a kis várost is. Itt él a kis Robogó Vica babával és Barna macival. A kis Robogó már nagyon régóta vágyott arra, hogy útnak indulhasson, kimehessen a városba úgy, mint a nagyok, de még nem ismerte a KRESZ táblákat és a közlekedési szabályokat, amit mindenkinek meg kell tanulnia és be kell tartania ahhoz, hogy biztonságosan tudjon haladni és közlekedni kint az utakon.

A kis Robogó először megtanulta a KRESZ táblákat. A nagy piros nyolcszögletű tábla, aminek a közepére van írva nagy betűkkel, hogy STOP azt jelenti, hogy meg kell állni és elsőbbséget kell adni. A sárga sarkára állított négyzet, aminek vastag fehér és vékony fekete sáv van a szélén azt jelzi, hogy te most épp a főútvonalon haladsz. A piros lámpánál meg kell állni. A sárgánál lassítani kell, mert mindjárt piros lesz, és csak a zöld jelzésen szabad áthaladni! Nagyon sok tábla van még az utakon. Te milyen KRESZ táblát ismersz? Amikor legközelebb sétálsz vagy autóval mész a szüleiddel valahova, jól figyeld meg a KRESZ táblákat te is!

Miután a kis Robogó már ügyesen levizsgázott a közlekedési rendszabályokból jöhetett a gyakorlás a tanpályán, majd az úton. Először még ráragasztottak egy nagy kék alapra felrajzolt fehér T betűt. Így mindenki tudta, hogy ő még tanuló vezető és segíteni kell neki a közlekedésben. Megtanult jól kanyarodni, sávot váltani, biztonsággal előzni, és parkolni is. Amikor pedig már mindent tudott, közúti forgalomban történő vezetésből is levizsgázott. A sikeres vizsga után megkapta a jogosítványát és végre útnak indulhatott ő is.

  • Gratulálok a jogosítványodhoz! – mondta Vica baba a kis Robogónak.
  • Köszönöm szépen Vica baba. Most még kicsi vagy és nekem is gyakorolnom kell, de nemsokára már felülhetsz rám te is! – mondta a kis Robogó Vica babának.
  • De jó, már nagyon várom! – kiáltott fel Vica baba – És addig? Addig mi lesz velem? – gondolkodott el hirtelen.
  • Addig sajnos nem tudsz velem jönni, de majd együtt tervezzük meg az utakat, mindig készítek fényképeket, hozok neked valamit az útról és elmesélem, hogy mit láttam. Amikor pedig nagy leszel, eldöntheted, hogy melyik út és mese tetszett neked a legjobban, hová menjünk el együtt is. Jó lesz így? – vigasztalta Vica babát a kis Robogó.
  • Igen, jó lesz! – fogadta el Vica baba az ajánlatot. – De ki fog rám vigyázni, ha te nem leszel itt?
  • Ugyan Vica baba, hiszen itt van Barna maci! Ő is tud rád vigyázni. Egy-egy délután vagy nap jól meglesztek kettesben.

Vica baba és a kis Robogó leültek, elővettek egy térképet és megtervezték a kis Robogó első kirándulását a Vácrátóti Botanikus Kertbe. A botanikus kert egy olyan hely, ahol egy hatalmas nagy területre sok szép és érdekes növényt, virágot, és fát ültetnek. A vácrátóti, az ország legnagyobb botanikus kertje. Olyan nagy, hogy egy nap alatt talán be sem tudod járni az egészet. Van a kertben tó, vannak kis utak, padok, amin meg lehet pihenni, van sziklakert, ahol 25 magashegység virágai találhatók meg, és van üvegház is, ahol trópusi növényeket és virágokat nézhetünk meg anélkül, hogy egészen a trópusokig kellene elutaznunk. Fótról könnyen el lehet jutni Vácrátótra. Veresegyház felé kell elhagyni a várost, majd Csomádon keresztül tovább kell menni egészen Őrbottyánig. Őrbottyánnál le kell kanyarodni a körforgalomnál balra, és a következő település már Vácrátót lesz. Rögtön a falu elején balra pedig ott van a Botanikus Kert.

Kellemes nyári vasárnap reggel volt. Kicsit felhős volt az idő, nem volt nagy forróság, de azért a nap is ki-kisütött. Vica baba és Barna maci azt tervezték, hogy kreatívkodni fognak aznap. Vettek elő színes tollakat, facsipeszt, lötyögős szemet, zsírkrétát, ceruzát, filcet, fa pálcikát, ragasztót, ollót, papírtányért, pomponokat, krepp-papírt. Arra gondoltak, hogy készítenek belőle madárkát, halacskát és szivárványt, amíg kettesben lesznek otthon. A kis Robogó felvette a motoros kabátját, és a bukósisakját, mert első a biztonság.

  • Jó játékot Vica baba! Az ollóval óvatosan! – köszönt el a kis Robogó.
  • Jó utat kis Robogó! Tudod, hogy nagyon ügyesen tudok már vágni! – felelt Vica baba – Vigyázz magadra, nagyon várunk haza! – köszönt el Vica baba a kis Robogótól.

A kis Robogó még bement a benzinkútra tankolni, ellenőrizte az olajszintet, a világítást, az irányjelzőket és a féklámpákat, megnézte a keréknyomást és miután mindent rendben talált, elindult az első útjára. A dimbes-dombos kis falvakon átvezető kanyargós úton nagyon élvezte a fülébe zúgó szelet, az égen kúszó felhők látványát, és hogy végre ő is kint mehet az úton pont úgy, mint a nagyok! Nagyon odafigyelt az autókra. Időnként belenézett a visszapillantó tükrébe, mert a biztonságos közlekedéshez azt is figyelnie kell, hogy ki, mi jön, vagy mi történik mögötte, nem csak azt, hogy mi van éppen előtte. Így balesetmentesen, biztonsággal érkezett meg a kis Robogó a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kerthez.

A Botanikus Kert bejáratánál illedelmesen köszönt, vett egy belépőjegyet és elindult megcsodálni ezt a szép nagy kertet. Rögtön a bejáratnál volt egy nagyon szép, hosszú tornácos fehér ház, melynek tornácát piros muskátlik díszítették. A kertben hatalmas gesztenyefák, platánfák szegélyezték az utat, de volt ott bambusz is, és egy olyan érdekes fa is a tó partján, ami a vízből kinyújtóztatott gyökerén keresztül vesz levegőt. Épp ezekről a furcsa gyökerekről készített fotót a kis Robogó, hogy meg tudja mutatni majd Vica babának, amikor motoszkálásra lett figyelmes a tavat szegélyező kerítés mögül. Nézte, nézte a magas füvet, hogy vajon mi lehet ott? És tudjátok mi mászott elő a fűből? Egy nagy szarvasbogár! A nagy szarvasbogár tudományos neve: Lucanus cervus. Az európai kontinens legtermetesebb bogara. A nevét a hímek megnagyobbodott, szarvasagancsra emlékeztető rágójáról kapta. Párzási időszakban a hímek vetélkednek, ezekkel vívnak meg a nőstény bogarak kegyeiért. A tölgyes a kedvenc élőhelyük. Az öreg, már korhadt fákat szeretik a legjobban. Így ha olyan erdőben jársz, ahol sok tölgyfa van, te is találkozhatsz a nagy szarvasbogárral! Mivel azonban az öreg fákat sokszor kivágják és egyre több erdőterületből lesz lakóövezet, a szarvasbogár élőhelye és így az élete is veszélybe került. Védett faj hazánkban. Ha találkozol egy nagy szarvasbogárral, vigyázz rá te is!

A kis Robogó sok szép képet készített a Botanikus Kertben, kifelé az ajándékboltban pedig vásárolt Vica babának egy kis ceruzatartót színes ceruzákkal. Tudta, hogy ennek Vica baba nagyon fog örülni, mert szeret rajzolni. Elköszönt a kijáratnál a jegyárusító néniktől, majd elindult haza. Otthon Vica baba és Barna maci már nagyon várta. Vacsorát készítettek, leültek az asztal köré és mindenki elmesélte, milyen nagyszerű napja volt. Vica baba és Barna maci megmutatta a kis Robogónak, milyen vicces csipesz-madarat, milyen szép halacskát és szivárványt készítettek együtt, a kis Robogó pedig a fényképeket mutatta meg a virágokról, a lélegző gyökerekről és a nagy szarvasbogárról. Vica babának nagyon tetszett a történet és a sok szép kép a nagy szarvasbogárról és a Botanikus Kertről, így elhatározták, hogy visszatérnek ide majd együtt is. Ha egyszer apával és anyával kirándulni mentek, látogassatok el ide ti is!



Alapértelmezett
Lencsi-mesék, Mesék

Őszi Boszi és a méhek

Igazából nem volt boszorkány, és az őszhöz is csak annyi köze akadt, hogy az volt a kedvence a négy évszak közül. Szerette a tavaszt is a virágok miatt, de az ősz színei nyűgözték le igazán. Eredendően Hildának hívták, de senki nem szólította ezen a néven. A gyerekek keresztelték át Őszi Boszinak, és ő egyáltalán nem haragudott ezért.

Háta kissé meghajlott a kor súlya alatt, orra kampósra növekedett, fején pedig csúcsos kalapot viselt. Így kicsit valóban hasonlított egy mesebeli boszorkányra.

Egy ősszel a mókus gyerekek lesték ki a nagy tölgyfáról makk csemegézés közben, ahogy vidáman ugrál az összegereblyézett színes falevelekben. A levelek ráragadtak a ruhájára, a hajára. Őszi falevél volt még a kalapján is.

  • Nézzétek, ott egy őszi boszi! – kiáltott fel a legkisebb mókus, amikor meglátta. A többiek a hasukat fogták nevettükben. Otthon elmesélték a történetet a szüleiknek, az óvodában, iskolában a pajtásaiknak és hamarosan már az egész erdő erről beszélt. Így lett Hilda az Őszi Boszi.

Hilda, akarom mondani az Őszi Boszi háza az erdő közepén egy nagy tisztás szélén állt. Azért pont itt, mert az Őszi Boszi nagyon szerette a méheket. Ő maga is méhészkedett. Két kaptár állt a háza mögött, melyekben egy-egy nagy méh család élt. A méhek erdő, mező virágporát begyűjtötték és ha épp nem találtak eleget, akkor messzebbi tájakra is elrepültek, hogy finom mézzel tölthessék meg a kaptárt.

Egy reggel, amikor Őszi Boszi épp a méz begyűjtésére készült, szomorúan vette észre, hogy a kaptár előtt a földön sok-sok halott méhecske hever. Szinte az egész méh család odaveszett. Csak néhány kis méh döngicsélt a kaptár ajtajában, de azok sem érezték túl jól magukat.

Őszi Boszi szaladt is vissza a házába – ami történesen nagyon hasonlított egy méhkasra -, hogy felhívja Bagoly doktort. Amint megkapta Bagoly doktor asszisztensétől a szörnyű hírt, azonnal indult is.

  • Ez sajnos mérgezés. – állította fel a diagnózist Bagoly doktor – Az emberek növényvédő szerei okozzák. – folytatta – A mezőgazdaságokban használják, hogy megóvják a takarmányt és a termést a kártevőktől, de arra már nem gondolnak, hogy nem csak a kártevőket pusztítják el vele, hanem a méheket is. Több kórházból is kaptunk már hírt hasonló esetekről. A méhek pusztulása megállíthatatlannak tűnik, és nem csak a mézet adó házi méhek, de sajnálatos módon a vadon élő fajok is veszélyben vannak. – fejezte be Bagoly doktor a mondandóját.

Bagoly doktor mentőt hívott és a még életben lévő méheket beszállíttatta a kórház mérgezési osztályára.

  • Mindent megteszünk értük! – ígérte búcsúzóul Őszi Boszinak.

Őszi Boszi nagyon szomorú volt, de nem csak a méhei, hanem az emberek felelőtlensége miatt is, hiszen a méhek pusztulása fenyegetést jelent az emberiség egészére is. Ha nincsenek méhek, akkor nem lesznek növények sem. A méhek a beporzói a legtöbb zöldségnek, gyümölcsnek, de még búzának is, amiből a kenyér készül. Úgy érezte, valamit tennie kell!

Először Tündérhez ment, majd együtt indultak tovább a kis Lencsilányhoz és az anyukájához.

  • De mit tehetünk mi? – kérdezte a kis Lencsilány. – Mi itt az erdőben már Farkas kisboltjából, Nyúlék ökogazdaságából vásárolunk, Sünné is áttért a bio mosószerre a mosodájában. Nem használunk mérgező növényvédő szereket. Ha túl sok a levéltetű, Katicáék még télire is tesznek el belőle. Az embereket sajnos nem tudjuk megváltoztatni.
  • Ez így van. – sóhajtott Tündér – Azért, hogy az emberek mezőgazdálkodása ne szorítsa ki a virágos réteket és az emberek is áttérjenek az ökogazdálkodásra, mi nem sokat tehetünk itt az Óperenciás-tengeren túl. Reméljük, hogy az emberek ráébrednek a méhek fontosságára és megállítják a pusztulásukat. Ugyanis, ha a méhek eltűnnek a Földről, akkor az az állatvilág egyes fajainak kihalásához és az emberek éhínségéhez vezet. De nem csak az élelem lesz kevesebb, hanem a gyógyszerekhez használt alapanyagok, a gyógynövények is meg fognak fogyatkozni.
  • Ebbe még így bele sem gondoltam! Elég ijesztően hangzik. – álmélkodott a kis Lencsilány.
  • Azért van, amivel segíthetünk a méheknek – vigasztalta Őszi Boszi Lencsit. – Az első és legfontosabb dolog, hogy ültessünk sok virágot ahova csak lehet! A virágültetés ugyan kis dolognak tűnhet, de az éhes vagy messzi virágos rétről érkező kifáradt méheknek a túlélést jelentheti egy olyan virágos kert, vagy láda, amelyben méhbarát virágok nyílnak és ahol megpihenhetnek. Ezért arra gondoltunk Tündérrel, hogy méhecskehotel akciót indítunk a nagy sűrű erdőben. Segítenél nekünk ebben?
  • Naná! – kiáltott fel lelkes izgalommal Lencsi – Vágjunk bele! De hogyan fogjunk hozzá? Mi az a méhecskehotel és milyen virágokat szeretnek a méhek?
  • A méhecskehotel egy olyan kis virágsziget, melyben tavasztól őszig mindig nyílik virág. – magyarázat Őszi Boszi – Tavasszal nyílik a mézvirág, a búzavirág, a cickafark és a mécsvirág. – kezdte a felsorolást Őszi Boszi – Nyáron nyílik a nyári orgona, a bugatölcsér, a levendula vagy a borsmenta. Nyár végi, őszi méhbarát virágok pedig a méhbalzsam, a kúpvirág és az őszi rózsa.
  • Hű, ez nagyon sokféle virág! – ámuldozott a kis Lencsilány – Hogyan fogunk ennyiféle virágot összegyűjteni mindenki kertjébe vagy ablakába? – kérdezte elgondolkodva Lencsi.
  • Medve kertészetében lehet olyan magkeveréket kapni, amit kifejezetten úgy válogattak össze, hogy tavasztól őszig virágozzon a méheknek. – válaszolt Tündér Lencsi kérdésére.

Némi tanakodás és egyeztetés után Lencsi anyukája vállalta, hogy készít Lencsivel közösen egy nagy plakátot, amin közzé teszik a felhívást. A plakátot pedig kihelyezik a főtéren a hirdetőtáblára, hogy mindenki jól lássa. Tündér az Őszi Boszival Medvéhez ment magkeveréket kérni. Medve örömmel segített. Ő is nagyon fontosnak tartotta a méhek védelmét. A méhecskehotel akció napját következő hét szombatra tűzték ki.

Medve kis teherautóval érkezett. Hozott virágmagokat, virágföldet, cserepet és az ültetéshez szükséges eszközöket. Kis ásót, lapátot, valamint kertészkesztyűt. Aki kertes házban lakott, az magokat kapott. Aki odúban, vagy társas házban, az cserepeket, virágládákat az ablakba, az erkélyre, hogy ott alakíthassanak ki méhecskehotelt, és gyönyörködhessenek a sok szép, színes virágban. A fiatalok az időseknek segítettek, a nagyok a kicsiknek. Mindenki ott sürgött-forgott a téren.

A méhecskehotel akció nagyon jól sikerült. Virágba borult az Óperenciás-tengeren túl a nagy sűrű erdő minden lakójának kertje, ablaka és erkélye. Bagoly doktor kollégáival összefogva sikeresen meggyógyította a beteg méheket, akik így visszatérhettek a kaptárba. A sok új virágos kerteknek, ágyásoknak és ládáknak köszönhetően pedig már nem kellett Őszi Boszi méheinek messzi viráglegelőkre repülniük. Biztonsággal gyűjthették a virágport és pihenhettek meg a nagy munkában a kaptár körüli méhecskehotelekben, amit sok-sok finom mézzel háláltak meg Őszi Boszinak, Tündérnek, a kis Lencsilánynak és anyukájának, Medvének, valamint a nagy sűrű erdő minden lakójának az Óperenciás-tengeren túl.



Alapértelmezett
Lencsi-mesék, Mesék

Lencsi karácsonya

Hideg szelek fújtak az Óperenciás-tengeren túl. A nagy sűrű erdő lombhullató fái már mind elbúcsúztak leveleiktől. Kopár ágaik az égre meredtek, gyökereiket vastag levéltakaró fedte. Befagyott a tó, a patak vize, az égen borús felhők takarták el a napot. Az éjszaka hamar sötétbe borította a tájat. Az egyre rövidebb nappalok az otthonaikba szorították az erdő lakóit. Mégis, valami furcsa varázs, csendes készülődés nesze lengte körül az odúkat, fészkeket és házakat.

A kis Lencsilány a szobájában tett-vett, festékek, ecsetek sorakoztak előtte. A kis Lencsilány anyukája az íróasztalánál ült és már napok óta csak írt, egyre csak írt. Farkas fényfüzért erősített a bolt ajtaja és ablaka köré, Sikító Sárkány konyhájából finom mézes-fahéjas süteményillat áradt, Bagoly doktor kórházából karácsonyi dallamok szűrődtek ki.

Mókusék, Sün és Sünné, valamint Medve téli álmukra készülődtek. Karácsony ünnepe előtt azonban sosem vackolták el magukat. Olyan már előfordult, hogy Medve kicsit elszundított az erdő karácsonyfájának díszítése közben, Sünné belebóbiskolt a bejglibe, a kis mókusok csak félig rágták meg a mogyorót, de olyan még soha, hogy valaki a téli álom miatt ne vett volna részt a karácsonyi ünnepen.

Karácsony ünnepe nagy nap volt az Óperenciás-tengeren túl, a nagy sűrű erdő közepén. A készülődés már hetekkel hamarabb megkezdődött. Advent első vasárnapján összegyűltek a főtéren, közösen feldíszítették az erdő adventi koszorúját, meggyújtották az első gyertyát, mindenki felírta a nevét egy kis papírra, a papírt beledobták egy nagy kalapba, majd Tündér körbe járt a kalappal és mindenki húzott egy nevet.

Először a gyerekek és a kölykök húztak, utána a legidősebbek, majd Sikító Sárkány, Medve, a Sün házaspár, Farkas, Róka és Bagoly doktor következett. Természetesen nem maradt ki Tündér és a kis Lencsilány anyukája sem. Ők húztak legutoljára.

A nevet, ami a papíron volt, titokban kellett tartani. Ez a gyerekeknek még nehezen ment, de évről évre egyre ügyesebbek voltak. A titoktartáson túl az ajándékozásnak még egy szabálya volt. Csak saját készítésű ajándékokkal lehetett egymást meglepni. Ezen dolgozott épp a kis Lencsilány is a szobájában a festékekkel és az ecsetekkel, amikor Tündér kopogott be a házuk ajtaján. A kis Lencsilány ajtót nyitott. Természetesen mielőtt kinyitotta volna az ajtót, megkérdezte, hogy “ki az?”, mert anyukája meghagyta, hogy csak olyan valakinek nyithatja ki az ajtót, akit ismer. Idegeneknek tilos!

  • Szia Tündér! – köszöntötte vendégét a kis Lencsilány – Mi járatban vagy felénk? – kérdezte.
  • Holnap lesz a karácsonyi ünnep, megyek segítek feldíszíteni a nagy ezüstfenyőt a főtéren. Van kedved velem tartani? – kérdezte Tündér.

A kis Lencsilányt nem kellett kétszer hívni. Fogta a télikabátját, a sapkáját, a kesztyűjét, sálat tekert a nyaka köré, meleg csizmát húzott a lábára, szólt anyukájának, hogy elmegy Tündérrel a főtérre és már indult is.

A téren nagy volt a sürgés-forgás. Hatalmas dobozok sorakoztak a fa körül, melyből egyre-másra kerültek elő a fényfüzérek, a boák és a csillogó díszek. Sikító Sárkány mézes-fahéjas süteménnyel kínálta a díszítőket, Farkas pedig meleg teát hozott termoszban. A meleg tea jól esik a nagy hidegben. Róka egy különleges szerrel, egy emelőkosaras gépjárművel érkezett az önkéntes tűzoltó állomásról, hogy könnyedén elérjék a legmagasabb ágakat is.

A kis Lencsilány csillogó szemekkel nézte a jó kedvű erdei állatokat és a vidáman futkározó kölyköket. Kiválasztott egy dobozt magának ő is, és hozzálátott a díszítéshez. Nagyon szerette a Karácsonyt.

Mire végeztek a díszítéssel, a nap már alacsonyan járt. A karácsonyfává változott ezüstfenyő teljes pompájában tündökölt a főtéren az adventi koszorú mellett, melyen ezen az estén gyújtották meg a negyedik gyertyát, mivel épp ezen a napon volt Advent negyedik vasárnapja is. Gyertyagyújtásra a kis Lencsilány anyukája is megérkezett néhány papírlappal a kezében, melyen az a mese volt, amit az elmúlt napokban írt. A kis Lencsilány anyukája leült a fa alá, mind ki ott volt, köré gyűlt, a gyertya fénye megvilágított a papírlapokat és a kis Lencsilány anyukája olvasni kezdett.

Egyszer régen, fent az Égben angyali körében a mi Mennyei Atyánk egy adventi időszakban azon gondolkozott, hogy mivel enyhíthetné az ő szeretett teremtett lényeinek szomorúságát, feszültségét és fáradtságát itt lent a földön, hogyan tehetné könnyebbé a hosszú, sötét téli napokat? Leküldte az emberek közé a Békesség Angyalát, hogy vegye el a viszályt, és adjon helyette nyugalmat a föld lakóinak. A Békesség Angyala 6 nap, 6 éjjel járt a földön, majd 7. nap szomorúan visszatért a mennybe.

  • Hívtam, szólítottam az embereket, kértem, adják nekem a haragot, a viszályt a szívükből, adok nekik megbocsátást, szeretetet és elfogadást. Békességet és nyugalmat kapnak tőlem cserébe. De hasztalan. Csak dédelgették fájdalmaik és zsörtölődtek tovább. Meg sem hallották szavam. – panaszolta Mennyei Atyánknak a Békesség Angyala.

Mennyei Atyánk szíve bánattal telt meg, de mivel nagyon szerette az ő teremtett világát és lényeit, nem adta fel. Leküldte a földre Advent második vasárnapján a Hit Angyalát. Nyissa meg az emberek szívét, hogy meghallják az angyalok szavát. A Hit Angyala 6 nap, 6 éjjel járt a földön, majd 7. nap szomorúan visszatért a mennybe.

  • Hívtam, szólítottam az embereket, kértem adják nekem a félelmeiket, a bizalmatlanságukat, adok nekik cserébe erőt, kitartást és hitet. De mindhiába. Az emberek csak egyre aggodalmaskodtak. Tekintetüket a földre szegezték és még egymástól is elfordultak félelmükben. – panaszolta Mennyei Atyánknak a Hit Angyala.

Advent harmadik vasárnapján Mennyei Atyánk leküldte a földre a Szeretet Angyalát. Amikor viszont a Szeretet Angyala is szárnyaszegetten tért vissza, Mennyei Atyánk szeméből a bánat könnyei hulltak alá. Ekkor odalépett Mennyei Atyánk mellé a Remény Angyala és így szólt:

  • Ne búsulj Teremtő Atyám! Lemegyek a földre és elviszem a Fényt az embereknek. – letörölte Mennyei Atyánk szeméről a könnyeket, kézen fogta a Békesség, a Hit és a Szeretet Angyalát, és ahogy együtt útnak indultak, a földön oszlani kezdett a sötétség.

Azóta is köztünk járnak ők, a Karácsony Angyalai: a Békesség, a Hit, a Szeretet és a Remény, hogy beragyogják életünk minden napját. Legyen szívünkben minden nap Karácsony! Járja át Karácsony fénye egész évben életünket. Cselekedeteinkben tükröződjön minden nap, Karácsony lelkülete: a békesség, a hit, a szeretet és a remény. – fejezte be a mesét a kis Lencsilány anyukája.

Puha hópelyhek szálltak alá az égből. Az apró jégkristályok beragyogták a sötét éjszakát. Reggelre gyönyörű, fehér hótakaró borította a tájat, ameddig csak a szem ellátott. A hó csak úgy ropogott a karácsonyfa köré gyűlő erdei állatok talpa alatt. A kis nyuszik hóembert építettek, az éléskamrából hoztak kölcsönbe egy sárgarépát az orrának, a kis mókusok pedig hócsatáztak, amíg a felnőttek hosszú asztalt terítettek a főtéren.

Sünné kalácsot hozott, Sikító Sárkány gesztenyés sütit, Farkas forralt bort hozott a felnőtteknek – a nagy hó miatt már úgysem ült autóba senki -, a gyerekeknek pedig teát. Tündér muffinnal készült, Mókusné pedig pogácsával. Mind az asztal köré gyűltek és átadták egymásnak az ajándékokat. A kis Lencsilány Bagoly doktor kórházának gyerekosztályára festett egy vidám képet. Tündér kesztyűt kötött Rókának, Medve pedig átadta Sikító Sárkánynak a titkos családi mézes süti receptet, mondván, hogy ő úgysem szeret sütni, és így majd legalább végre újra ehet majd a már rég megboldogult dédmama finom sütijéből.

Az ünnepségen nem csak a hasa lakott jól az Óperenciás-tengeren túl a nagy sűrű erdő lakóinak, hanem a szíve és a lelke is. Nem felejtették el meghallgatni, megölelni és szeretni egymást. Az ünnepség végén jó kívánságokkal búcsúztak. Kitől egy napra, kitől pedig tavaszig.



Alapértelmezett