A kis Robogó egy nap arra gondolt, hogy el kellene menni Miskolcra meglátogatni Nagy Szakállt. Szürke Robogó, a barátja felajánlotta, hogy szívesen elmegy vele. A kis Robogó persze örült, mert társaságban mindig jobban érzi magát. Amíg a kis Robogó és Szürke Robogó Miskolcra mentek Vica baba és Barna Maci a Nagymamánál voltak, mert Nagymama nagyon finom palacsintát tudott sütni, és az udvaron a nagy diófa alatt mindig jobban telt az idő is.
A kis Robogó megnézte a térképet, kijelölte a pihenő helyeket, mert hosszú utat nem jó egyben vezetni, érdemes megállni, kinyújtóztatni a kerekeket, kicsit megpihenni, megtankolni, hogy friss fejjel és figyelemmel tudjuk folytatni az utat. Miskolc nagyon messze van Fóttól. 165 kilométert kell utazni oda is, és vissza is. Így összesen 330 km-t kell megtenniük Szürke Robogóval egy nap alatt. Ha megnézed a Magyarországot ábrázoló térképet, Miskolcot jobbra fent fogod megtalálni. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye. Nagyon szép hegyvidékes területen fekszik. Itt található Európa egyik legszebb főutcája, ami a Bükk hegység lábtól nyúlik végig a városon a Szinva patak mellett. A Szinva patak a Lillafürdei vízesést köti össze a Sajóval.
A kis Robogó Szürke Robogóval még elment tankolni, leellenőrizték a keréknyomást, az olajszintet, a világítást, az irányjelzőket, majd útnak indultak. Tudtad, hogy minden útnak, utcának a településeken belül van neve, a két települést összekötő utaknak pedig száma? Ezek fel vannak tüntetve a térképeken is. Rá vannak írva az utakat jelző vonalakra. Ennek segítségével tudunk tájékozódni és eljutni egyik városból a másikba. A kis Robogó és Szürke Robogó a 3-as számú főúton mentek végig Miskolcig. Fótról Mogyoród felé vették az irányt, majd Gödöllőnél felhajtottak a 3-as útra. Az első megállójuk Hatvanban volt, a gőzmozdonyos parkban. Megpihentek, megittak egy üdítőt, megnézték a nagy fekete mozdonyokat, majd indultak is tovább Gyöngyösön keresztül egészen Mezőkövesdig.
Gyöngyös után egyre szebb látvány tárult a kis Robogó szeme elé. Nagyon tetszett a kis Robogónak, ahogy szépen sütött a nap, és a táj egyre dombosabb lett. Az utat szőlősorok és gyümölcsfák szegélyezték. Gyöngyös Heves megyében található. A várost északról a Mátra nevű hegység, délről pedig az Alföld határolja. A Mátra, az ország legmagasabb hegysége. Ahogy elhagyták a várost, már az Alföld gyönyörű síkja feküdt a kerekeik előtt. A hatalmas búzatáblák messziről aranylottak a napfényben. A napraforgók arcukat az égre emelve nyújtózkodtak felfelé, a kukoricák kócos fürtjei pedig lágyan lengtek a gyenge szélben. Még Mezőkövesden megálltak tankolni és pihenni egyet, majd folytatták a szép és nyugodt útjukat Miskolcig, ahol Nagy Szakáll már várta őket.
Nagy Szakáll és a kis Robogó nagyon régi jó barátok voltak. Nagy Szakáll megvendégelte a kis Robogót és utitársát Szürke Robogót, majd megmutatta nekik a város főutcáját, ahol télen kocsonyafesztivált szoktak rendezni. Hallottad már azt a mondást, hogy “pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”? A történet még abból az időből ered, amikor a fuvarosokat furmányosoknak nevezték. Ezek a furmányosok betértek Miskolcon a Magyar huszár nevű fogadóba, ahol Potyka Kati volt a kocsmárosné. Kértek tőle egy tál kocsonyát, amit Potyka Kati fel is hozott a pincéből. Amikor a furmányos hozzá akart látni a kocsonyához, hát mit látott? Hogy valami visszanéz és pislog rá a tányérja közepéről. Kitalálod mi volt az? Bizony, egy nagy béka, ami beleugrott, és a hideg pincében beledermedt a kocsonyába. A legenda szerint a történetnek jó vége lett. Potyka Kati felmelegítette a kocsonyát, a béka pedig kiszabadult a fogságból. Hogyha télen a Miskolci kocsonyafesztiválon jársz, jól nézd meg, mi van a tányérodban, nehogy te is úgy járj, mit az a furmányos a régi időkben!
A kis Robogó és Szürke Robogó nagyon élvezték a miskolci látogatást, még szívesen maradtak volna, de sajnos indulniuk kellett haza, mert Szürke Robogónak este még programja volt, és nem szeretett volna elkésni. Elköszöntek Nagy Szakálltól, átölelték egymást és megbeszélték, hogy eljönnek máskor is.
Már elhagyta Miskolc városát a kis Robogó Szürke Robogóval, amikor hatalmas vihar kerekedett. Az ég egyre szürkébb és szürkébb lett, a távolban hatalmas villámok csaptak le, félelmetesen dörgött és morajlott.
- Mit csináljuk? – kérdezte a kis Robogó Szürke Robogót – Behúzódjunk valahova?
- Szeretnék időben hazaérni, talán nem lesz belőle akkora eső – válaszolta Szürke Robogó. – Menjünk tovább!
- Hát jó – egyezett bele a kis Robogó, bár ő elég baljósnak látta a helyzetet.
Még pár falun szerencsésen keresztülmentek, viszont amikor Mezőkövesdnél kiértek a szántóföldek mellé, elérte őket a zivatar. Hirtelen, hatalmas mennyiségű eső hullt a földre. Az autók félreálltak, mert az ablaktörlők már nem tudtak olyan gyorsan törölni, hogy ki is lehessen biztonsággal látni. A kis Robogó és Szürke Robogó pedig csak ment, ment előre ki a felhő alól. A kis Robogó kabátja nem ázott át, vízhatlan volt, de a kerekei nagyon fáztak a hideg esőben. És ha még az eső nem lett volna elég, a szél is viharosra fordult.
- Ez nem volt jó ötlet! – szólt Szürke Robogó oda a kis Robogónak, amikor egy pillanatra megálltak a nagy esőben az út szélén.
- Megálljunk? – kérdezte a kis Robogó.
- Most már menjünk tovább, nem jobb állni és ázni, így talán hamarabb kijutunk az esőből – felelte Szürke Robogó.
A viharos időben a kis Robogó és Szürke robogó nagyon óvatosan, de tovább mentek egészen addig, amíg ki nem értek a borús felleg alól. A viharfelhő után már a nap is kisütött. Kicsit megpihentek még Gyöngyös előtt, majd békésen folytatták útjukat hazáig Gyöngyösön, Hatvanon és Gödöllőn át egészen Fótig. Igaz a nap útközben megszárította őket, de azért otthon beálltak a motormosóba, vettek egy jó forró fürdőt és megbeszélték, hogy legközelebb ha sietnek, ha nem, inkább valami biztonságos, fedett helyen várják meg a vihar végét.
A kis Robogó még elment Nagymamához Vica babáért és Barna maciért. Vica baba kíváncsian kérdezte a kis Robogót az útjáról és nagyon elcsodálkozott, hogy milyen kalandba keveredett, mert Fóton egyáltalán nem esett az eső. Vica baba és Barna maci is elmesélték, hogy milyen finom mogyorókrémes palacsintát sütött nekik Nagymama, milyen jót bringáztak lent a Fóti tónál és milyen jót játszottak a nagy diófa hűsítő árnyékában. Estére mind kellemesen elfáradtak, összebújtak, elaludtak és már egy újabb nagy kalandról álmodtak.
Dunla Sullivan 