A kis Robogó az asztalnál ült egy hatalmas térkép fölött. Körülötte útikönyvek, és egy napló, amire az volt ráírva, hogy: túratervező.
- Mit csinálsz kis Robogó? – kíváncsiskodott Vica baba.
- Megtervezem a következő túrát. – válaszolt a kis Robogó – Már régóta szerettem volna elmenni a Siroki várhoz. Megnézem, melyik út vezet oda, milyen érdekességek vannak útközben, és hogy melyik úton érdemes majd visszajönni. Nézd, csak?! Itt van a térképen Fót, itt lakunk mi. Erre, Mogyoród felé kell elindulni. Az út végén jobbra Budapest felé, balra pedig Gödöllő irányába lehet elkanyarodni. Gödöllő felé fogunk menni. Itt rátérünk a 3-as útra és azon megyünk egészen Gyöngyösig. Gyöngyösön kell majd rátérni a 24-es útra. A 24-es út vezet fel a Mátrába.
- Mi az a Mátra? – kérdezte Vica baba.
- Már biztosan te is megfigyelted, hogy a földnek a felszíne milyen változatos. Vannak rajta dombok, hegyek, és vannak nagyobb, laposabb részek, sík területek is. Magyarországon több hegység is van, az egyik a Mátra.
- Majdnem úgy hívják, mint a dadus nénit, csak az Márta – állapította meg kuncogva Vica baba.
- A Mátrában van egy nagyon szép látnivalóban, kirándulási lehetőségben bővelkedő település: Mátrafüred. Jövőre ide megyünk majd nyaralni. Képzeld el Vica baba, hogy ezen a kis településen öt kilátó is van! 398 méter magasan áll a Kozmáry-kilátó, ahonnan látni lehet egész Gyöngyöst, valamint a Mátra és a Kékes gerincének vonulatait. A Muzsla-kilátó 478 méter magasan van. A sárga jelzésű turistaúton lehet elérni. Mátrafüredre, Gyöngyösre és a Sárhegyre nyílik róla szép kilátás. Innen rövid kirándulással juthatunk el a Rákóczi forráshoz, majd ha tovább haladunk, akkor Sástóra, ahol szintén van egy kilátó. A sárga jelzést követve a Hanák-kilátónál fogunk kilyukadni, mely 590 méter magasan áll.
- Az biztosan nagyon magasan lehet – álmélkodott Vica baba.
- Egy 10 emeletes ház – magyarázta Kis Robogó – 30 méter magas. 20-ig már el tudsz számolni. Képzeld el, hogy 20 darab 10 emeletes házat raknak egymás tetejére. Körbeül olyan magas hegyen áll ez a kilátó. – Vica baba szeme egészen elkerekedett, és még a szája is tátva maradt!
- És van csónakázó tó is? Tudod, hogy Barna maci nagyon szeret csónakázni. – kérdezte Vica baba.
- Igen. A Sástó, Magyarország legmagasabban, 513 méter magasan fekvő tava. A tavon lehet csónakázni, a partján kacsát etetni, kempingezni, tábortüzet rakni, van egy kiránduló tanösvény is a közelben. Ami neked biztosan nagyon fog tetszeni Mátrafüreden Vica baba, az a bobpálya és a palóc babákat kiállító múzeum.
- Hű, de jó! Imádok bobozni! És mond csak kis Robogó, a múzeumból majd kaphatok egy babát én is? – kíváncsiskodott Vica baba.
- A múzeumban a babák palóc népviseletbe vannak öltöztetve. Ki vannak állítva, hogy mindenki meg tudja nézni a szép ruhájukat. De ha van olyan baba, amit meg lehet vásárolni, akkor igen, kaphatsz egyet. – ígérte meg Kis Robogó.
Vica baba átment Barna macihoz a gyerekszobába elújságolni, milyen magas hegyre mennek majd nyaralni, és hogy lesz ott bobpálya, baba múzeum, csónakázó tó és sok-sok kilátó is. Közben a kis Robogó tovább nézegette a könyveket, hogy minél több érdekességet megtudjon a Mátráról és úti céljukról, a Siroki várról.
A Mátra legnagyobb emlőse a szarvas, az őz, a vaddisznó, a róka és a betelepített muflon, de él még itt nyuszt (ez az állat védett), nyest, vadmacska és borz is. Te ismered őket? Tudod hogy néznek ki ezek az állatok? Nézd meg egy könyvben te is! Keresd meg a Mátrában található ragadozó madarak képét is. Sajnos a fogyatkozó öreg erdők és a növekvő turista forgalom miatt egyre kevesebb fészkel a Mátrában, de még találkozhatunk galambászhéjával, egerész- és darázsölyvvel, a csendesebb helyeken akár hegyi rigókkal is. A Mátra madárvilágához tartozik a holló, a macskabagoly, a fekete harkály, a kék galamb, a királyka, a légykapó és a léprigó is.
A Mátra növényvilága lenyűgöző. Egek felé nyújtózkodó hatalmas tölgyesek és bükkösök borítják a hegyoldalakat, melyeknek levelei ilyenkor ősszel a sárga, a piros és a barna ezerféle árnyalatában pompáznak. Színes levélszőnyeg borítja a tájat, ameddig a szem ellát. A szél a leveleket kifújja az autóútra is. Az útra hullott falevél – főleg amikor nedves a hajnali harmattól vagy az éjszakai esőtől – csúszik, így autónak, motornak és robogónak egyaránt óvatosan kell haladnia a Mátra szerpentines, éles kanyarokkal tűzgélt útjain, mely felvisz egészen a Kékestetőig, Magyarország legmagasabb pontjáig, 1014 méter magasra. Itt fent nagyon tiszta a levegő, ezért ez hazánk egyik legjelentősebb klimatikus gyógyhelye – olvasta a kis Robogó egy útikönyvben.
Párás, ködös szombat reggelre ébredtek. A napocska kissé álmosan, erőtlenül pislogott ki a földig érő felhőtakaró mögül. Barna maci a nagymamához készült palacsinta partira, amíg a kis Robogó és Vica baba elmennek a Siroki várba. Miután elbúcsúzott a kis Robogó és Vica baba Barna macitól elgurultak a közeli benzinkútra. Megtankoltak, leellenőrizték a kormányberendezést, a fékeket, az irányjelzőket, a lámpákat, végül pedig a kerekekben a légnyomást. Mindent rendben találtak, így útnak indultak.
Nem volt nagy forgalom, könnyen és jól tudtak haladni városról városra. A levegő hőmérsékletét jobbnak remélték, ezért nem öltöztek fel túl melegen. Kissé vacogtak Vica baba fogai és Kis Robogó alkatrészei, mire elérték Gyöngyöst. Ráadásul 100 méterenként 0,6 Celsius-fokot hűl a levegő felfelé haladva, szóval sokkal melegebbre már nem is számíthattak az egyre magasodó, fáktól árnyas úton. A látvány azonban kárpótolta őket mindenért. Lassan, biztonságosan kanyarogtak a hegyi úton. Vica baba úgy érezte magát, mintha egy mesekönyv rajzolt lapjain utazna, olyannyira szépnek találta a hatalmas piros, bordó, narancsszínű levelekben tündöklő fákat, valamint a hegy alatti meredélyekben elterülő falvakat.
Mátrafüred, Mátraháza, a Kékestető, Parád és Recsk után már Sirok következett. A faluban jól ki volt táblázva, merre kell menni a várhoz, ennek köszönhetően a kis Robogó Vica babával könnyedén odatalált. Már a parkolóból eléjük táruló kép is lenyűgözte őket. A fű még zöld volt, a fák koronája a sárga megannyi árnyalatában ragyogott, az ég kékje, mint egy hatalmas festővászon feszült a domb tetején álló vár mögött.
- Ki lakott régen ebben a várban kis Robogó? Egy király? – kíváncsiskodott Vica baba.
- Már a honfoglalás előtt is állt itt egy erődítmény, bár azt még nem lehetett igazán várnak nevezni. Később a tatárjárás után építettek ide egy várat. Ekkor földesúri magánvár volt. Károly Róbert volt az a király, aki királyi várrá nyilvánította, de nem ő költözött ide, hanem egy várnagy. – mesélte Kis Robogó Vica babának.
- És mitől ilyen romos? – kérdezte Vica baba összevont szemöldökkel.
- Ez a vár Eger legerősebb elővára volt. A török időben felújították, korszerűsítették, kapott szép új bástyákat. Olyan híre volt, hogy a törökök meg sem merték támadni! Később sajnos a vár tulajdonosa meghalt. Az utódok nem gondozták a várat, a katonák elmenekültek és így a törökök ostrom nélkül tudták elfoglalni. A törökök a várat tovább építették és nagyon sokáig, 91 évig laktak benne. Egy alkalommal, amikor a magyarok megtámadták a török uralom alatt lévő Egri várat, hogy visszaszerezzék, az itt állomásozó török katonák a bajtársaik segítségére sietve őrizetlenül hagyták a Siroki várat, amit a magyarok ezért ostrom nélkül tudtak visszafoglalni. Amikor az ilyen-olyan csatározásoknak vége lett, a vár elveszítette jelentőségét. Nem nagyon foglalkoztak vele, régi pompája odalett. Falai omladoztak, tornyai berogytak. Még 1964-ben volt egy kedves gazdája, Bagni márki. Pénzt, fáradtságot nem kímélve rendbe hozta a várat és még császári őrséggel is ellátta. 1704-ben tört ki a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc nemzetünk függetlenségéért és önállóságáért. Sajnos a magyarok összefogása nem volt elég erős, a szabadságharcot az osztrák csapatok leverték és felrobbantották a Siroki várat más, védelmi szempontból jelentős magyar várral együtt.
- Nem volt szép tőlük! – morgott Vica baba, de már meg sem hallgatta a kis Robogó válaszát, neki eredt és futott fáradhatatlanul felfelé.
A várban nagyon tetszett Vica babának a kovácsműhely a hatalmas fújtatóval és a sok-sok egymás mellé lógatott kalapáccsal. Megnézegette Vica baba a kiállítótermekben, hogyan élhettek itt régen az emberek, milyen ruhát hordtak, milyen fegyvereik voltak, miben főzték a levest. A legjobban a vár alatti alagútrendszer tetszett neki. A sötét, sejtelmes járatokban a falra erősített láncok segítették a közlekedést. Azokba kapaszkodva lehetett fel- és lejutni. A meredek, csúszós talajon ez igazi kihívás és kaland volt!
- Nézd kis Robogó, egészen az Óperenciás-tengeren túlra is el lehet látni! Ott lent, pedig csillogó kincsekkel van tele a völgy! – szárnyalt Vica baba képzelete a vár tetejéről kitekintve a kék éggel egybeolvadó hegyvonulatok és a házak napfényben szikrázó ablakai láttán.
Még átsétáltak a várral szemben lévő apáca- és barátsziklához, majd kis kerülővel indultak el hazafelé. A 24-es út vezette el Kis Robogót és Vica babát Eger városáig. Itt rákanyarodtak a 25-ös útra Budapest felé, majd Kerecsendnél tértek rá a már jól ismert 3-as útra. Nézd meg a térképen te is, hogy merre jártak!
Amikor rájuk sötétedett, megálltak és felvették a láthatósági, fényvisszaverő csíkokkal ellátott mellényüket.
- Az utat mindig jól meg kell tervezni Vica baba – magyarázta Kis Robogó. – Még így is akadhat váratlan helyzet, de ha jól megtervezed az utat, akkor fel tudsz készülni szinte mindenre. Én is megnéztem előre, melyik úton fogunk menni. Megterveztem mennyi időt fogunk a várnál eltölteni, és hogy melyik úton fogunk hazajönni. Megnéztem a várható időjárást is. Ebből tudtam, hogy mit, és miből mennyit kell becsomagolni az útra. Mára szép időt ígért, ezért esőkabátot nem hoztam, de tudtam, hogy hazafelé már be fog sötétedni, tehát láthatósági mellényekre szükségünk lesz. Megterveztem a pihenőket, megnéztem a benzinkutakat, hogy hol tudunk megállni, ha elfáradsz, és hol tudunk tankolni, ha kifogy útközben a benzin a tankomból.
- És miért kellenek ezek a sárga mellények? – kérdezte Vica baba.
- Azért, hogy jobban lássanak minket. Ezért is hívják láthatósági mellénynek. Ez a rikító sárga a sötétben sokkal jobban látszik, mint a fekete motoros kabátunk. A fényvisszaverő csíkok pedig már messziről megcsillannak az autók fényszóróitól. – válaszolt a kis Robogó.
- Hú, akkor ez tényleg sokkal biztonságosabbá teszi a motorozást! – állapította meg Vica baba.
- Ez így van – helyeselt a kis Robogó, miközben összekapcsolta Vica babán a mellényt.
Biztonsággal értek haza tele szép emlékekkel, és sok új élménnyel. Bár tudták, hogy már közeledik a tél, és a hideg időben két keréken nem fognak tudni kirándulni, de azért még reménykedtek abban, hogy talán nem ez volt az utolsó gurulásuk az ősszel.
Fotó: Jarabin Kinga
Dunla Sullivan 