A kis Robogó kalandjai, Mesék

Madarak szigete

Magyarországot két nagy folyó vágja háromfelé: a Duna és a Tisza. A Dunától balra eső részt úgy hívják, hogy Dunántúl, a Tiszától jobbra eső rész neve: Tiszántúl. A két folyó közötti szakasz pedig a Duna-Tisza köze. A Tisza teljes hazai szakaszán 8, a Duna magyarországi vonalán pedig 38 sziget található. A sziget olyan földrész, amit minden oldalról víz vesz körül. A legismertebb dunai szigetek: a Hajógyári-, a Csepel-, a Margit-, a Gödi-, a Luppa-, a Mohácsi-, a Pap-, a Szúnyog-, és a Szentendrei-sziget. Te jártál már valamelyik szigeten? Emlékszel még a nevére?

A térképen és a földgömbökön a vizet – legyen az patak, tó vagy folyó, tenger vagy óceán – mindig kék színnel jelölik, a fehér a hó (ilyet a sarkkörökön találsz) a többi szín a szárazföld.

A Dunakanyar a Duna Esztergom és Budapest közötti szakasza, Magyarország egyik legszebb része. Nevét onnan kapta, hogy a Duna itt egy éles kanyart vesz. Nézd meg a térképen te is! A Duna Németországból, a Fekete-erdőből indul két kis patak – a Breg és a Brigach – összefolyásával. Keresztülfolyik több országon: Németországon, Ausztrián, Szlovákián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Románián, Bulgárián, Ukrajnán, de még Moldovát is érinti, mire eléri a Fekete-tengert.

A térképen látni fogod, hogy balra fent, Magyarország határát követve, ha nem is szép egyenesen, de kisebb fordulatokkal halad jobbra a Duna, majd középen vesz egy éles kanyart és úgy folyik tovább medrében lefelé. Ezt a részt nevezik Dunakanyarnak.

A nyáron Vica baba nagyot nőtt, már leért a lába a lábtartóra, és így felülhetett a kis Robogóra. El is határozták, hogy mivel Vica baba nagyon szeret piknikezni, elmennek együtt ide, a Dunakanyarban lévő Szentendrei-sziget csúcsára, Kisorosziba piknikezni. Megnézték a várható időjárást, gondosan megtervezték a napot, amikor majd útnak indulnak. Kellemes, még nyári, de már kicsit őszies volt az idő. A nap nem perzselt és a reggeli szellő kellemes hűvös fuvallata jelezte, hogy valami múlni készül. Felöltöztek, ellenőrizték a kis Robogó lámpáit, a kormányát, a fékeket, szépen letisztították a rendszámtáblát, felvették a motoros kabátjukat és a bukósisakot, majd útnak indultak.

Dunakeszi, és Fót egymással szomszéd városok, így nem kellett sokat utazniuk a révig, ahol komp szállította őket a Dunán át a szigetre. A kompra három oszlopba sorakoztak fel az autók egy, a kompon álló nap barnította bőrű idősebb komp-matróz karjelzéseit követve. A hajó motorja felmordult, fordultak párat, keresztbe szelték az áramlatot, és bár igyekezett a víz más irányba sodorni őket, a kapitány nem hagyta magát és biztonsággal juttatta át a szigetre utasait. Lefelé sem lehetett csak úgy vaktában legurulni az imbolygó szállítóeszközről. Most is szigorúan követni kellett a komp-matróz utasításait. Amikor végre szárazföldet értek a kis Robogó kerekei Vica babával az ülésén, jobbra, a sziget csúcsa felé vették az irányt.

A szigeten szántóföldek, szőlősök és gyümölcsfák szegélyezték útjukat.

  • Budapest és a környező települések nagy része a szigeten található parti kutakból kapja a kiváló minőségű ivóvizet – mesélte kis Robogó útközben Vica babának -, és itt a szigeten van a Pánkúti-legelő, amelyen 25 védett növény található. Ezekből kettő, a gyapjas gyűszűvirág és a csikófark szigorúan védett – folytatta az idegenvezetést útközben a kis Robogó. – Még a növényvilágánál is gazdagabb a sziget madárvilága. Tudtad Vica baba, hogy vannak olyan emberek, akik nagyon szeretik megfigyelni a madarakat? Egy távcsővel lesik a mezőket, a fákat, az eget, és ha látnak egy madarat, akkor felírják a madármegfigyelő naplójukba, hogy milyen színű a tolla, a csőre, a lába, hogyan repül és viselkedik, majd egy madárhatározó segítségével beazonosítják, hogy milyen madarat láttak. Ezek az emberek a Szentendrei-szigeten már több, mint 200 madárfaj előfordulását igazolták.
  • Kétszáz?? – csodálkozott Vica baba – Az nagyon soknak hangzik? Mennyi az a kétszáz?
  • A kezeden és a lábadon összesen 20 ujjad van – magyarázta neki a kis Robogó. – El tudsz már számolni 10-ig. Képzeld el, hogy 10 gyerek áll egymás mellett, és ha összeszámolod mind a 10 gyerek kezén és lábán az ujjakat, na akkor az összesen már 200 ujjacska!
  • Hűűű! – ámuldozott Vica baba a tájban gyönyörködve és az eget kémlelve – Ez nagyon sok ujj és lábujj, és nagyon sokféle madár! Hátha látunk majd egyet mi is!
  • Egészen biztos vagyok benne, hogy fogunk madarakkal találkozni, mivel a megfigyelt madaraknak több, mint a fele, vagyis több, mint 100 madárfaj (a 100, az 5 gyerek kezének és lábának az ujja) itt is lakik a szigeten. Itt rak fészket, itt költi ki a tojásait és neveli fel a fiókáit – folytatta a kis Robogó. – De vannak olyan madarak is, mint például a vándorsólyom, amelyik a Visegrádi-hegységből, vagy a kerecsensólyom, a kígyászölyv, a békászósas, vagy a vörös kánya, ami a Börzsönyből látogat el ide. Egyszer, a szigetcsúcsnál megfigyeltek egy ékfarkú halfarkast is! Ennek a madárnak az otthona (ahol fészket rak és tojásokat költ) nagyon messze, az északi sarkkör környékén található. Csak a telet szokta a déli féltekén a tengereken tölteni. Ide, a szigetcsúcsra, ahol az ékfarkú halfarkas is járt, vagyis repült, megyünk mi is. A szigetcsúcs a Szentendrei-sziget legészakibb csücske, a Kisoroszi nevű település része. Valódi piknik paradicsom. Minden van itt, amitől a robogó igazán szabadnak érezheti magát: víz, csend, hatalmas hegyek és fák. Majd meglátod milyen szép Vica baba!

Vica baba már nagyon kíváncsi volt erre a gyönyörű helyre, ahová a kis Robogóval piknikezni tartottak. Te tudod mi az a piknik? Szoktál piknikezni a szüleiddel? Tudod, hogy mit jelent ez a szó, és hogy melyik országból ered ez a szokás?

Nem? Akkor figyelj, elmesélem neked! A piknik a szabadban rendezett összejövetel, ahova mindenki visz magával enni-innivalót. A szó francia eredetű. A “pique” azt jelenti, hogy “csipegetni”, a nique pedig azt, hogy “kis semmiség”. Az első piknikre csak egy kis bort és csipegetnivalót vittek magukkal az emberek. Pikniket nem rendezhetett ám akárki! Kizárólag a nemesek és a gazdag arisztokraták kiváltsága volt ez a fajta összejövetel. Angilában a piknik olyan komoly társadalmi esemény volt, hogy a legenda szerint egy angol nemesembert megfosztottak nemesi címétől, mert nem szeretett kimozdulni otthonról és ezért soha nem rendezett pikniket. Nemesi rangja elvesztése után elszegényedett és kénytelen volt szolgaként dolgozni más nemes emberek piknikjén.

Amíg a szó eredete a franciákhoz, addig a kockás pléddel, a porcelánedényekkel, evőeszközökkel felszerelt piknik kosár már az angolokhoz köthető. Ma már szerencsére bárki, bármikor és bárkivel szabadon piknikezhet. Nem kell előírásoknak megfelelni és nem kell hozzá nagy társaság sem. Piknikezhet kettesben egy szerelmes pár, egy család vagy néhány barát, de ha úgy van kedved, egyedül is kimehetsz a szabadba piknikezni pár finom falattal, és egy jó könyvvel a kosaradban.

A kis Robogó, Vica baba és Barna maci sokszor kijártak a közeli rétre piknikezni, de volt úgy, hogy tavasszal, amikor már ugyan kellemesen sütött a nap, a földre ülni viszont még hideg lett volna, otthon a teraszon terítették le a plédet és csaptak egy jó kis családi pikniket.

A piknik kosárba olyan ételeket érdemes becsomagolni, ami nem ragad, nem túl cukros, mert az édes illat magához vonzza a rovarokat. Arra is oda kell figyleni, hogy az enni-, innivaló ne romoljon meg a nagy melegben. A kis Robogó amúgy is az egyszerű ételeket szerette, így sütött egy kalácsot, és egy kis krumplis pogácsát. Csomagolt mellé finom zöldségeket: paradicsomot, paprikát és uborkát. Vitt magával kulacsban vizet és egy zsákot, hogy majd abba rakják a szemetet, amit itthon fognak kidobni. Ha te piknikezni mész, te is vigyázz a természet érintetlenségére és tisztaságára! Soha ne hagyj magad után szemetet!

Miután Vica babáék kiértek a falu szűk kis utcáiból, egyenes és csöppet sem dimbes-dombos úton jutottak el a szigetcsúcsra. Leparkoltak, elő vették a kockás plédet és a piknik kosarat a motor csomagtartó dobozából majd a Duna partra sétáltak.

Fantasztikus látvány tárult eléjük. Vica babának még a szája is tátva maradt. A vízparthoz közel kacsák úsztak, az eget vijjogó sirályok szelték, a Duna hatalmas ívét pedig két oldalról hegyek fonták körül.

A kis Robogó leterítette a plédet, Vica baba levette a cipőjét és óvatos léptekkel a parthoz szaladt. Csupasz kis lábaival élvezte a hullámok simogatását a sekély vízben, miközben a víztől sokkal élénkebb színben pompázó színes kavicsokat és kagylóhéjakat gyűjtött. A kis Robogó utána gurult és együtt élvezték a játékot. Sárból várat, kavicsból tornyot építettek, miközben magukba szívták a tájból áradó békés egyensúlyt sejtető harmóniát. A friss levegőn hamar megéheztek. A kis Robogó kirakta a plédre a tányérokat, a kalácsot, a pogácsát és a zöldségeket, melyet Vica baba olyan jóízűen falatozott, mintha egy mesterszakács legínycsiklandóbb vizsga menüjét fogyasztotta volna el.

A nap már a hegy tetejét simogatta, amikor a kis Robogó összepakolt és indulásra hívta a kacsákat pogácsa morzsákkal etető Vica babát:

  • Ideje indulnunk!
  • Maradjunk még! – próbálkozott Vica baba.
  • Eljövünk máskor is – ígérte a kis Robogó -, de most mennünk kell, mert hamarosan este lesz és a komp olyankor már nem jár. Igaz körbe lehet menni Szentendrén át Budapest felé, de az nekünk nagy kerülő, te pedig már a sok játékban nagyon elfáradtál.
  • Ez igaz – látta be Vica baba, akit egyre nehezebben bírtak el a lábai.

Elbúcsúztak a szigetcsúcstól, a Duna kanyarulatától, a hegyektől, a sirályoktól és a kacsáktól, Vica baba még egyenként elköszönt volna az összes kavicstól és kagylóhéjtól, de látta, hogy a nap már a hegyre könyökölve néz rá vissza kedves mosolyával, így felült a kis Robogóra és hazaindultak.

A komp már félúton járt a Duna közepén a sok autóval, amikor a hajóállomásra értek. Türelmesen megvárták, amíg az ideérkezők a komp-matróz irányításával egyesével elhagyják az imbolygó, zörgő óriás tutajt, majd beálltak a túlpartra igyekvők sorába és a komp-matróznak engedelmeskedve foglalták el a nekik kijelölt helyet. Kellemes fáradtsággal testükben élvezték még ki az utolsó kalandot hazafelé. Az alattuk hullámzó víz látványa szinte bűvöletbe ejtette őket. Budapest felé nézve megcsodálták a Megyeri hidat, ellenkező irányba a Naszály hegy sárga ormait, majd kikötöttek, a kis Robogó kerekei partot értek, és hazáig már meg sem álltak.

Vica baba lefekvés előtt még lerajzolta Barna macinak milyen szép helyen jártak, elmesélte, hogy ugyan nem látta az összes madarat, de nagyon sok lakik a szigeten, és ez egészen biztos, mert ezt madártudós megfigyelők állapították meg! Barna maci mancsába nyomott egy zacskónyi kavics-kincset, melyet neki gyűjtött, majd ágyba bújt és elszenderedett. Mesélt volna még, de a sok élmény és a friss levegő kifárasztotta, a fáradtság pedig álomba ringatta.


Fotók: Jarabin Kinga



Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s