Úton, Gondolatok

Fóka-móka

A négyből a legidősebb gyerekem az év végén tölti a 23. életévét, így lassan több, mint 20 éve vagyok rendszeres látogatója a Fővárosi Állatkertnek, és azon kívül, hogy bizton állíthatom, még mindig nem láttam mindent, számomra egyszerűen megunhatatlan.

Ez a hely fejlődik, szépül, szemmel láthatóan törődik nem csak a testi, hanem a lelki épségével is az állatoknak, halad a korral és minden lehetőséget megragad arra, hogy felkeltse a fiatalok, valamint szüleik figyelmét élővilágunk sokszínűségére, fontosságára.

Az állatkertben való tájékozódást útjelző táblák, térképek segítik. A bejáratnál lévő infó pultnál kérhetünk hordozható kis térképet is, amin az aktuális programok, látványetetések is fel vannak tüntetve.

Nagy kedvencünk, amit soha nem hagyunk ki, a fóka-móka. Jaques és Noé, a vízben jókedvűen ugrándozó, labdázó, a közönséget fröcskölő kaliforniai oroszlánfóka kortól függetlenül csal mosolyt mindenki arcára. A közönség egyszerre szurkol és ujjong, amikor sikerül bedobni a labdát a kosárba.

És persze a figyelmeztetés ellenére – vagy épp azért -, még a felnőttek is igyekeznek jó közel állni a korláthoz, sövényhez, hogy biztosan kapjanak egy kis frissítő vízpermetet.

Az én szívem csücske a japán kert minden nyugalmával és harmóniájával együtt.

A pillangóház a harmadik kötelező eleme a látogatásunknak.

A kötelező elemek után végtelennek tűnő séta következett addig, amíg a lábunk bírta. Az akvárium átalakítás miatt zárva volt, de láttunk színpompás papagályokat, madarakat, a sötétben fáról csüngő denevéreket, flamingót, oroszlánt, tigrist, kígyót, békát, kengurut, makit, tejesládával a fején megpihenő orángutánt, és természetesen nem hagytuk ki a cuki kiselefánt megtekintését sem.

Lábunk teherbírásának végeztével az ajándékboltból hazaköltöztettünk egy rózsaszín lámát és egy kis sünt, majd hazatértünk, és elhatároztuk, hogy legközelebb a most kimaradt részeknél kezdünk, hogy mindent lássunk, mert “ez jó”.


“Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak.” Úgy is történt. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” Este lett és reggel: az ötödik nap. Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.”

(Teremtés könyve 1:20-25)


Fotó, videó: Jarabin Kinga



Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s