Az 50-esek klubja, Mesék

Ölelj meg egy fát!

8. rész

Valóban szép idő volt, kivételesen Lucas is időben érkezett. Olivia zsebében a friss jogsi, háta mögött Kate. Rick mamája csomagolt mindenkinek szendvicset, Mia frissen sült sajtos pogácsával megrakva gurult be, Abigail dobozából kakaós csiga illata áradt. Bár mindenki reggelizett, de óhatatlanul megéhezett már most az egész csapat.

  • Széles utat, gumifákat! – búcsúzott Peter, Rick papája, amit már talán nem is hallottak Logan új sportkipufogójától. A sarki kútnál megálltak, mindenki teletankolt, ellenőrizte a keréknyomást, fizettek és indultak is tovább.

A korai időpontnak köszönhetően még gyér volt a forgalom. Biztonságosan haladtak az 50-esek az úton. Mivel Lucas és Dan tervezték meg az utat, ők haladtak legelöl, Olivia zárta a sort Kate-vel. Az őszi reggel kicsit csípős volt, de a csapat mindenre felkészült, a szekrényt is magukra vették, hogy ne fázzanak. Fél órányi motorozás után megérkeztek az ártér előtti parkolóhoz. Lezárták a robogókat, levették a túrához felesleges ruhadarabokat, bepakolták a hátizsákokba a magukkal hozott finomságokat. Olivia egyik oldaláról most sem hiányozhatott a fényképezőgépe, a másikról pedig Kate. A nap sugarai kellemes időt ígértek, lágyan szűrődtek át a fák ágai között.

A tanösvény a Nemzeti Parkhoz tartozó ártéri erdő területén volt. A botanikai-zoológiai tanösvény a folyót egykor végigkísérő erdők egyik még megmaradt részét mutatta be. Az erdő legszebb részeit gyakran víz borította, ezért egy hosszú, lábakon álló deszka tanösvényt építettek itt ki az erdészek. Tavasszal, magas vízállásnál, egy séta a tanösvényen nem úszható meg száraz lábbal, de most, ősszel nem volt szükség se csónakra, se gumicsizmára.

Az ösvényen két leshely is található, melyről madarakat lehet megfigyelni, az állatok és a növények megismerését pedig táblák segítették. Mia kitéve ismert minden növényt, amelyiket pedig nem, azt a telefonján lévő növényhatározó app-al igyekezett beazonosítani. Végszükség esetén fényképet készített és tartogatott magánál egy jegyzetfüzetet, valamint egy ceruzát, hogy fel tudja jegyezni, amit még fontosnak tart a növény külleméről, környezetéről az otthoni pontos meghatározáshoz.

Mason előző életében indián lehetett, tökéletesen olvasott a nyomokból. Tőle ragadt Olivia-ra is a tudás, melynek segítségével a kukoricásban járt állatok kilétére következtetett. Rick és Abigail pedig elszánt környezetvédők voltak, az 50-esek klubjának minden tagja öko párti volt. Szelektíven gyűjtötték a szemetet, részt vettek a városi faültetéseken és mindig pont olyan érintetlenül hagyták a természetet egy-egy kirándulás alkalmával, ahogyan azt találták. De Rick és Abigail lelkesedése ennél is tovább terjedt, szinte mindent tudtak a globális felmelegedésről, az egyre gyakoribb erdőtüzek okáról, a tengerek és az óceánok műanyagszennyezettségéről, a vészesen csökkenő ivóvíz készletekről.

Olivia fotózott, mindig mindent és mindenkit. Soha nem tanulta, egyszerűen értett hozzá. Belenézett a keresőbe és képes volt kiragadni bármiből a lényeget, egy pillantásból, egy lehulló falevélből, két szöcske találkozásából. Gyönyörű és beszédes képeket készített, melyeket a klub falain lévő táblákra tűztek. Jó volt visszanézni és emlékezni, inspirációt adott a klubtagoknak az újabb utakhoz.

Az ősz csodásra színezte az ártéri erdő fáit. Levéltakaró szegélyezte az utat mindkét oldalról, mely hol a mocsaras földet fedte, hol pedig a napfényben meg-megcsillanó víz tetején úszott. A fiatalok alig győzték befogadni a természetből áradó nyugalmat, békét, csendet és erőt. Testben és lélekben is feltöltve indultak vissza.

  • Gyertek, öleljünk meg egy fát! – szólt Mia – Tudtátok, hogy a fák nem csak úgy álldogálnak a földön, hanem magukba szívják a négy alapelemből, a földből, a vízből, a levegőből és a napfényből az ősenergiát? Az ebből fakadó pozitív erőt ti is érezhetitek, ha megöleltek egy fát. Minél idősebb egy fa, annál nagyobb az ereje. Támaszd a homlokodat és a mellkasodat a fa kérgének, hunyd le a szemed és csak szeress! Szeresd a fát, az életet!
  • Azta! Biotöltő! – viccelődött Rick, miközben társait követve keresett magának ő is egy fát, amit megölelhet.
  • A fák gyógyítani is tudnak. – folytatta Mia már a parkolóhoz közeledve. – Mindegyik fa másra jó. A tölgyfa önbizalmat ad, mágikus erejét már a kelták is felfedezték. A bükkfa megszünteti a testi-lelki fáradtságot, élénkít és növeli az életerőnket. Ha nyugalomra vagy vigaszra van szükséged, egy gesztenyefát keress! A gesztenyefák szeretetenergiát sugároznak magukból. Dolgozatok előtt, amikor sokat kell tanulni, én mindig kimegyek a parkba és a hársfák alatt készülök fel, mert enyhítik a szellemi fáradtságot, segítenek, hogy jobban tudjak koncentrálni. A szomorúfűz elűzi a depressziót. A bodza, igaz nem fa, hanem cserje, de az energiája betegség után segít újra megerősíteni a tested.
  • Kész naturalexikon van a fejedben – ámuldozott Mason Mia-t hallgatva.

A parkoló és az ártér melletti réten fából épített pihenőhelyen ültek le elfogyasztani a szendvicseket és a sütiket. A nap már átfordult az égen, dél is elmúlt, így jólesett az ebéd mindenkinek. Olivia hozott Kate-nek egy labdát, lemeríthetetlen volt benne az elem. Akármennyit is mentek, Kate-ben még mindig volt igény és energia játszani. Szerencsére 8-an pont elegek voltak ahhoz, hogy ezt kiszolgálják. Kate mindenkinek egy kicsit a kishúga volt.

Ez volt a szezonzáró utolsó gurulásuk, nem siettek haza, kiélvezték, magukba szívták és szívükbe zárták minden pillanatát.



Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s