Dusgadh (Ébredés), Mesék

Pailme Dhé (6. rész)

Hosszú gyaloglás után jutott fel a Pailme Dhé sziklához. A hatalmas szirt egy kezet formálva nyúlt ki a magasba. Valahányszor csendre vágyott, ide jött fel.

Az életet adó szeretet nagy ajándéka, hogy soha nem vagyunk egyedül. Az úton mindig van, aki előttünk jár, mindig van, aki a nyomunkba lép, és olyan is, aki elkísér minket egy darabon. A sors összehozza azokat, akiknek közös a céljuk.

Tara és a Luch-Dusgadh minden egyes tagja képes volt a lélekutazásra. Mindenkinek volt egy saját erőhelye, melynek energiája segítette tisztánlátását és a magasabb világokkal való összekapcsolódását. Tara-nak ez a Pailme Dhé, avagy az Isten tenyere volt.

Tara lehunnyta szemét, és elindult a már jól ismert hétszínű létrán felfelé. Könnyedén lépkedett a vörös, narancs, citrom, zöld, világoskék, ibolya és hófehér kristályfény fokokon. Az utolsó fokról egy rétre ért. A hatalmas, zöld mezőn már várta vezetője, Stiúiriche. Csendben haladtak egymás mellett az apró kavicsokkal kirakott úton, mely egy tóhoz vezetett. Tara inkább érezte otthonának ezt a helyet, mint bármelyik másikat a Földön.

A tó egyik oldalát magas szirt szegélyezte, melyről a hegyről lefutó patak apró vizesés formájában hullt alá végső medrébe. A tó partján hatalmas zöld levelű fügefák kínálták negédes gyümölcsüket pihenni betérő megfáradt vándornak. A fügefasor végén a kis pagodaszerű, piros tetős ház a kiülős paddal az oldalán is pont ott volt, ahol lenni szokott, a vízeséssel szemben.

Tara levette cipőjét, kinyújtóztatta lábait és talpain épp úgy érezte az apró fűszálak csiklandozását, mint Stiúiriche érintését a vállán.

  • Annyira bosszant – fakadt ki Tara – olyan igazságtalan. Erővel állítja be az embereket a sorba. Nyíltan zsarol, és egyre másra törik meg mindenki. Az ellentétek már nem csak a barátokat, hanem a családokat is megosztják. Én pedig már azt sem tudom, mit higgyek, vagy mondjak. Fogalmam sincs, hogy mi az igazság, és hol van?
  • Nem lehet, és nem is kell mindent érteni. Cotromach akaratát a legnehezebb az embereknek ebbe az érzelmi testbe zárva jól értelmezni. Elveszítették az emberek az élet mélyebb tartalmaival és saját lelkükkel a kapcsolatot. A mai idők ezt igyekeznek helyreállítani. Tudom, hogy erős tűz ég benned, hogy tisztán látsz és jók a megérzéseid, de nem a te feladatod Tara az igazság feltárása, a helyzet és az emberek megítélése, és a juss kiosztása. Bízz Cotromach-ban, az Igazságosban, mindenek ismerőjében. Egy titok és szándék sem maradhat rejtve, mindenki el fog számolni a maga tetteivel.
  • Akkor csak nézzem tétlenül, ahogy széthullik a világunk?
  • Keresd azt, ami képes felszabadítani a félelem alól az embereket, és újra egyensúlyt tud teremteni. Azt kell megértened Tara, hogy minden, ami széthúzást szít, az a gonosztól való, és ha te odaállsz valamelyik oldalra, bármelyikre is állj, őt fogod szolgálni. Aminek ellenállsz Tara, annak a hatása alatt vagy.

Ó, a vissza-visszatérő gondolat. Hát innen jött. Stiúiriche súgta lelkén át e szavakat. És milyen nehezen hallotta meg e hangot indulatai viharában…

Alapértelmezett
Gondolatok

Engedni a vezetésben

“Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (Timóteus 1:7)

Mindenki csak azt veszíti el, ami már akadályozza lelkének útját. Legyen az egy társ, a munkája, vagy épp egy beteg test. Semmi sem történik véletlenül. Csak az betegszik meg (azt éri baleset, az veszíti el a szerettét), akinek az üzenni akar valamit, akinek szüksége van a tapasztalatra az ébredéshez, és csak az megy tovább, akit már ez a földi lét nem szolgál.

Az ember test, szellem és lélek. Szellemünk örök és halhatatlan, eként pedig a halál nem is létezik, hiszen nem a fizikai lét a valódi természetünk. Mindezt azonban már elfelejtettük, hiszen olyan rég elszakadtunk a természettől, hogy az örök körforgás, az elmúlás és az új élet kezdete nem tartozik a mindennapjainkhoz, már nem természetes része az életünknek, a gondolkodásunknak. Görcsösen ragaszkodunk valamihez, amit életnek hívunk úgy, hogy igazán nem is éljük. Túlsúlyt cipelünk, szorongunk, panaszkodunk és sajnáljuk magunkat ahol csak lehet.

Kicsivel több, mint 10 éve egy sportbaleset miatt elvesztettem a munkám, a csapatom, a barátaim, a szabadságom, és önmagam. Újra kellett alkotnom mindent. A tanítások, a tudás, a mozgás öröme, amit az aktív edzéssel töltött 17 év alatt kaptam útravaló lett. Egy lehetőség, amit bármikor elővehetek. És bár igen, sokáig hiányzott és nem volt egyszerű az átállás, nagyon sok olyan jó dolog történt velem az elmúlt 10 évben, amit másképp nem élhettem volna meg. Új emberek, gondolatok, szokások, utak, munka, hobbi, tevékenység, életmód és kiteljesedés: valódi önmagam felé.

Tartsuk egyensúlyban hármas természetünk alkotó elemeit természetközeli, egészséges életmóddal, táplálkozással és testmozgással, pozitív, józan gondolatokkal, hittel, szeressük önmagunkat és mindenki mást is, valamint éljünk a ma adta lehetőségekkel. Van erőnk hozzá!

Nyissuk meg a szívünket, éljünk bizalommal és egy belső bizonyosságból fakadó hittel. Fogadjuk el, hogy vannak dolgok melyek felettünk állnak minden óvintézkedés és igyekezet ellenére is. Nem mi döntjük el, hogy mit kerülünk el, és mit tapasztalunk meg. De azt igen, hogy hogyan éljük meg, valamint hogy hogyan élünk, érzünk és gondolkodunk ma. Engedni a vezetésben, rábízni magunkat az életre (Istenre) mérhetetlenül egyszerűvé és nyugodttá teszi az életet még egy ilyen felbolydult, vészjósló időszakban is.

Alapértelmezett