Hogy miért fuss extrém körülmények között, változatos terepen a komfortzónádon túl?

Mert az élet nem egy sík terep. Van hogy hegyeket kell megmászni és van, hogy vidáman, könnyedén szaladsz le a lejtőn, miközben hol a Nap süt rád, hol az eső esik. Ha mindezt megszokod futás közben, az életben is könnyebben fog menni.

Mert nincs két egyforma nap. Vannak jobbak, és rosszabbak. Épp így edzések is. Amit az egyik héten könnyedén hozol, azt lehet, hogy a másik héten megszenveded. De ha ezt megszokod, egy egy rosszabb napon tudni fogod, hogy te épp ugyan olyan jó vagy, mint máskor, egész egyszerűen ez most egy ilyen nap.

Mert ilyenkor futás közben eljön az a pillanat, amikor ha nem kapcsolod ki az agyad, akkor szétesel és egy lépést sem tudsz tovább menni. Be kell fejezned az agyalást és önmagadra kell koncentrálnod. Ha ezt megszokod, már futás nélkül is menni fog, és abban a pillanatban, amikor a fejed kiürül, a szíved megtelik. Tisztán fogod látni…

a következő lépést,

hogy minden belőled indul ki, és hozzád érkezik vissza,

hogy hol a helyed a világban és mi az, amit még mindenképp meg kell tenned,

hogy ki az, aki valóban szeret és ki az, akinek már rég nincs helye az életedben,

hogy ki, mi az igazán fontos, és hogy ezt megőrizd, mit kell tenned,

hogy a szeretettel teli várakozás mindig megéri,

hogy az életnek egyetlen célja és értelme van: szeretni és szeretve lenni.

---

---